2023. június 15., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Ninive pusztulásának belső oka

Igehely: Náh 1:1-14; Kulcsige: Náh 1:11 „Belőled indultak útnak, akik gonoszat terveztek az Úr ellen, pusztító szándékkal.”

Az utolsó ítéletkor Isten nem keveri majd össze a megtérteket a meg nem tértekkel. A Jézus vérén megtisztult szenteket a bűneikben makacsul megmaradókkal. Tehát nem célszerű a két életvitel: az istenfélő és az istentelen közé egyenlőségjelet tenni. Vagy a kettő közötti különbséget összemosni. Ma van a kegyelem napja, ma kell megragadni Isten kinyújtott kezét (2Kor 6:2)!
Nem a mi dolgunk kit ide, kit oda besorolnunk, ezt majd Isten fogja megtenni. Sőt minket is Ő fog besorolni az üdvözülők, vagy az elkárhozók közé. A sorsunk halálunk pillanatában ugyan eldől, de lesz utolsó ítélet napja (Mt 10:15, 2Pét 3:7, 1Jn 4:17). Mert nemcsak az embereknek, hanem a létező világnak is megvan a maga ideje és helye az örökkévalóságban. Az utolsó ítélet pedig kinek a harag napja, kinek a megdicsőülés napja lesz. A bolond gazdagnak a pokol, a szegény Lázárnak Ábrahám keble. Isten nem bünteti azon nyomban a gonoszt, és nem jutalmazza azonnal az igazat sem. Nem akarja, hogy számításból legyenek igazzá az igazak. A megtérés viszont elköteleződés, nem pillanatnyi feldobottság. A teljes személyiség átadása Istennek, amely az ember egészét érinti, és egy életen át tart. Sőt átvezet a halálon is a mennyei hazába.

Hegyi András

DÉLUTÁN | 

Legyünk munkatársak az igazságban!

Igehely: 3Jn 1-15; Kulcsige: 3Jn 3-4 „Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz. Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.”

Az igazság Isten tulajdona. Ő a Teremtő, Ő az egyetlen igazi valóság. Aki kerüli a valóságot, belezuhan a hazugságokba. Valójában a halálba. Ha az ember megtagadja Istentől való eredetét, akkor a semminek, a halálnak ad hatalmat önmaga fölött. Az Istentől való és az igazságból való ezért szinonim fogalmak (Jn 18:37, 1Jn 2:21, Jn 7:17, 1Jn 3:10).
Az igazságra szomjazók (Mt 5:6) szembesülnek a maguk igaztalan voltával, illetve igazságuk elégtelenségével. Ezt elismerik, és így Isten igaznak nyilvánítja őket. Annak a Bírónak a kegyelmét kapják, aki a bűnös felett kimondhatja az ítéletet, de joga van felmenteni is (Róm 4:5). A kegyelem nem az ember igyekezetének jutalma. Azt a bűnöst igazítja meg, aki szembe mer nézni valóságos állapotával, levetette kegyes álarcát, és Istenhez kiált.
Megigazulása Isten kegyelméből fakad. Mindez csupán Krisztusban és Krisztusért lehetséges. Ezért a hívő ember igazsága nem megjátszott, nem vezet öntömjénezéshez. Hisz tisztában van elveszett állapotával, de az isteni kegyelemmel is. A lehetőségekkel is, amiket Isten előkészített, ami számára az egyetlen lehetséges út (Fil 2:12-13, 3:12-14). A hívők közössége csak ezen a szilárd alapon nyugszik.

Hegyi András

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; Mt 11:27–30 Kulcsige: Mt 11:29 „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”

Az Úr Jé­zus­nak olyan el­vá­rá­sai van­nak a ta­nít­vá­nyai felé, amik az (ó)em­be­ri ter­mé­szet­tel tel­je­sen el­len­té­te­sek, sőt meg­va­ló­sí­ta­ni­uk is le­he­tet­len volna, ha nem Ő lenne a Mes­te­rük. Is­me­ri vér­mér­sék­le­tün­ket, lát­ha­tat­lan har­ca­in­kat, és tisz­tá­ban van az em­be­rek kö­zött való for­go­ló­dá­sunk min­den as­pek­tu­sá­val. Ezért be­szél a meg­ter­he­lő­dés­ről és meg­fá­ra­dás­ról, a lélek nyug­ta­lan­ko­dá­sá­ról, amik rend­sze­rint az em­be­ri kap­cso­la­tok­ban ki­ala­ku­ló egye­net­len­sé­gek, konf­lik­tus­hely­ze­tek és a saját gyen­ge­sé­günk­re való össz­pon­to­sí­tás miatt kö­vet­kez­nek be.