2023. május 5., péntek

DÉLELŐTT | 
Megszabadulás az óembertől

Igehely: Ef 4:17-24; Kulcsige: Ef 4:22 „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott.”

A teremtéskor az ember teste dicsőséges volt, Istentől kapott tulajdonságokkal felruházva, viszont amikor vétkezett, ezeket elveszítette, ezért beszélünk óemberről. Az óember a saját önző vágyainak van alárendelve, eltompultak érzékei, nem érzékeli Isten szeretetét, gondoskodását. Mert erősebb a testi vágy, hajlamos minden erkölcstelenségre, Isten előtt utálatos dolgokra, a nyerészkedés vágya hajtja.
Ha Istennek tetsző életre vágyom, nem gondolkodhatok úgy, ahogy a világ, nem igazodhatok hozzá, nem élhetek kényem-kedvem szerint, hiábavaló gondolkodással. Ha csak a testemmel törődök, akkor hiábavaló a törődésem. Pál apostol beszél két erőről, ami benne harcol: a test és a lélek harca. Az óember a test, az új ember a szellemünk, az isteni rész. Az isteni kész cselekedni Isten akaratát, de a testünk ellenáll. A megoldás: levetni a régit, felvenni az újat. Megújulni a gondolkodásban és a Szent Lélek által megsemmisíteni a régi tisztátalan, erkölcstelen cselekedeteket. A rendszeres ima és az igével való rendszeres foglalkozás erőssé teszi lelkünket, és így megszabadulhatunk óemberünktől Krisztus jelenléte által.
Mit teszel annak érdekében, hogy lelkileg erős legyél?

Fülöp Szilárd

DÉLUTÁN | 

Az igazság és a gonoszság összeférhetetlen

Igehely: 2Kor 6:14-7:1; Kulcsige: 2Kor 4:14 „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?”

A mi Istenünk féltőn szerető Isten. Ezért tette minden időben világossá, hogy a gonoszság és az Ő igazsága nem férhet össze. Határozottan kijelenti népe számára, hogy nem vegyülhetnek össze más népekkel, mert ezzel egyidőben bejön a tisztátalanság is, a bálványimádás. Azok szokásai olyan szellemiséget hordoznak magukban, ami gonoszságot eredményez az Isten népe életében.
Mai igeszakaszunk arról beszél, hogy külön kell válni a világtól, hogy ne legyünk tisztátalanná. A világosság nem keveredik a sötétséggel. A sötétség a világosság hiányáról tanúskodik. Ha valaki szándékosan közösködik a világgal, az nem szabad a világtól. A hívő ember egész lénye az Istené: „Mert mi az élő Isten temploma vagyunk” (2Kor 6:16b). Hogyan férhetne össze a kettő?! Mivel vagy kivel azonosulok? Azt találjuk az igében, hogy Krisztussal kell közösségben lenni, és hozzá hasonlóvá válni.
Törekedjünk arra, hogy ne a gonoszságot tápláljuk, ne legyünk a gonoszságnak a fegyverei, hanem képviseljük az igazságot az elfajult világunkban, így szerezve dicsőséget a mi Urunk nevére.

Filep Szilárd

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 17 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?