2023. november 24., péntek

DÉLELŐTT | 
A bolond gazdag példázata

Igehely: Lk 12:13-32; Kulcsige: Lk 12:31 „Inkább keressétek az ő országát, és ezek ráadásként megadatnak majd nektek.”

Anyagi javaink sok gondot okoznak nekünk. Az is, ha kevés van, de az is, ha bőven van. A Bibliában meglehetősen sok tanácsot találunk az anyagi javainkra nézve. Az egyik alapvető tanítás, hogy nem azok gyűjtése az életünk fő célja! Egy másik, hogy itt maradnak azok is – idevalók; még csak megtartani sem tud a vagyon, nemhogy tovább segíteni. Mert mi itt csak vándorok vagyunk.
A bolond szót elég ritkán használta az Úr Jézus, s a Bibliában sem gyakori. A vagyonában bízó emberre azonban ezt a jelzőt használta a Mester. Mi nem ebbe a kategóriába tartozunk, mégis hasznunkra lehet ez a figyelmeztetés: „Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” Tanítványaitól azt várta, és ma is azt várja az Úr Jézus, hogy a Jó Atya gondviselésében bízzunk, az odafennvalókkal törődjünk és az Ő országát keressük. A Jó Atya gondot visel, hiszen tudja jól, mire van szükségünk.
Tapasztaltad mostanában, hogy gondoskodott rólad, rólatok a Mennyei Atya? Holnap se lesz rövidebb a keze, se a szeretete.

Herjeczki Géza

DÉLUTÁN | 

Az egyedül jogos félelem

Igehely: 1Pt 1:17-21; Kulcsige: 1Pt 1:17 „Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, szent félelemmel éljetek földi vándorlásotok idején.”

Az Ószövetség idején az áldozati bárány vére árán kaphatott bűnbocsánatot a vétkező (3Móz 17:11). Az Újszövetségben ez már nem elég (lásd Zsidókhoz írt levél 10. és 11. része). Az Újszövetség szerint ennél sokkal drágább ára van az üdvösségnek. Olyan drága, hogy megfizethetetlen. Maga Isten fizetett az üdvösségünkért, bűneink bocsánatáért: Fiát áldozta fel értünk, Ő lett „az Isten Báránya,” aki elvette a világ bűnét (Jn 1:29).
Ha megváltattunk, miért van szükség arra, hogy cselekedeteink szerint megítéltessünk? (17. v.) Oda kell állnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy cselekedeteink szerint megítéltessünk? (2Kor 5:10) Igen, ezt mondja az Ige. De megváltásunk már most biztos – drága véren, a Krisztusén váltattunk meg. A „szent félelem” (17. v.) talán azért jogos, mert Megváltónkra szégyent hozhatunk „földi vándorlásunk idején.”
Drága Uram, segíts, hogy életem, szavaim, cselekedeteim ne szégyent, hanem inkább dicsőséget hozzanak a te szent nevedre!

Herjeczki Géza

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
13 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.