2023. október 9., hétfő

DÉLELŐTT | 
A gyermek, akinek egy mondata is sorsdöntő volt

Igehely: 2Kir 5:1-10, 15; Kulcsige: 2Kir 5:3 „Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából.”

Ennek a kislánynak rengeteg rossz dolgon kellett keresztülmennie már zsenge kortól. Családjától erőszakkal elszakították és idegen országban rabszolgai sorsra jutott. Mindezek ellenére azt láthatjuk, hogy nem tűnt el belőle a segítőkészség, az együttérzés, az irgalmas lelkület, még azok irányában sem, akik vele ezt a sok rosszat tették. Van mit tanulnunk ma reggel ettől a kislánytól! Ha bennünket valamilyen sérelem ér, vagy nehézségben vagyunk, mivel vagyunk elfoglalva? Bizony sokszor csak a magunk problémáján kesergünk, s ha szóba állunk valakivel, csak azzal tudjuk traktálni, ami minket bánt.
Ez a kislány azonban észrevette a másik ember nyomorúságát. Megesett rajta a szíve, és segíteni szeretett volna. Bár nem rendelkezett csodatévő erővel, de tudott az Isten emberéről. A legfontosabb mozzanata ennek a történetnek az, amikor a lány mindezt elmondja. Felfedi, hogy ki tudna a betegen segíteni, és azt is, hogy hol található a próféta.
Mi készek vagyunk-e észrevenni mások nyomorúságát, betegségét, megkötözöttségét? Tudjuk kinél volna a gyógyulás? Hajlandók vagyunk útba igazítani az embereket? Egy mondat is sorsdöntő lehet!

Ifj. Szivák Emil

DÉLUTÁN | 

Az élet előfeltétele a világosság és a rend

Igehely: 1Móz 1:1-5; Kulcsige: 1Móz 1:1-3 „Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap.”

A teremtés kezdetén minden kietlen és puszta volt, és mindent sötétség borított. Miután Isten megteremtette a világosságot, és „látta, hogy az jó”, úgy olvassuk, hogy elválasztotta azt a sötétségtől. Ez a rend azóta is így uralkodik a világon. Amikor az egyik uralkodásra jut, elűzi a másikat.
Így van ez a lelki életben is, vagy az egyik, vagy a másik uralma alatt élünk. Nincs félhomály, szürkület, semlegesség. Pál apostol így fogalmazza ezt meg: „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket.” (Ef 5:8-11) Aki a világosságot teremtette, arra hív ma minket is, hogy éljünk az Ő világosságában. Ez az Ő terve életünkre nézve. Ezért küldte el az Ő egyszülött Fiát, a világ világosságát, hogy a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívjon el minket. Engedjünk az Ő hívásának!

Ifj. Szivák Emil

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Ef 5:1–14; Kulcsige: Ef 5:9 „A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.”

Elgondolkodtam rajta, mit is jelent Isten követőjének lenni? Gyermekeinket látva, akik akarva, akaratlanul is, de utánoznak minket, szülőket, valahogy így kellene nekünk is, hívőknek az Úr Jézust leutánozni. Úgy, hogy szeretjük embertársainkat (mert ő előbb szeretett minket), és közben tartózkodunk a gonosztól. Ha világosságban járunk (ő maga a Világosság), az ő fényében, akkor az ő követésének, utánzásának gyümölcsei láthatóvá kell, hogy legyenek az életünkben. Olyan krisztusi jellemvonások, mint jóság, igazság, egyenesség, amiről az Ige ír, jellemzik-e életünket? Kiviláglanak-e?