2024. április 14., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Megbocsátás és megbékélés

Igehely: Mt 18:21–35; Kulcsige: Mt 18:33 „Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?”

A Szentháromság Isten kapcsolatban létező Isten. Ezért amikor Isten embert teremt, közösséget teremt: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” A láthatatlan Szentháromság Isten szépségét csak kapcsolatainkban tudjuk láthatóvá tenni. Ezért törekszik a Sátán mindenféle emberi közösséget és kapcsolatot hiteltelenné tenni, sárba taposni és önmaga karikatúrájává tenni. A bűn természete, hogy szembe fordít Istennel, egymással és önmagunkkal. Elidegenít. Ezért van tele a világunk kapcsolataikban megsebzett emberekkel. A megbocsátás döntés arról, hogy nem egymást dobjuk ki az életünkből, hanem a bűnt, ami elidegenített és összetört. A kegyelem mindig a megbocsátásban ragyog fel. Helyreállt kapcsolataink Isten dicsőítik, megkövesedett konfliktusaink azonban a Sátánnak szereznek kárörömet. El kell döntenünk, hogy kinek engedünk: nagylelkű Királyunk áradó kegyelmének, vagy a magunk igazába és a másik hibájába belevakulva az engesztelhetetlen fojtogató erőknek. Amikor egy közösség (házasság, család, gyülekezet) tagjai a megbocsátást választják, elkezd áradni a kegyelem.

A megkeményedés mindig fojtogató, megbetegítő „közösséget” eredményez. Nincs rosszabb a kegyetlen kegyesnél. Péter sem értette ezt addig, amíg kegyes büszkesége össze nem tört nagycsütörtök éjszakáján, és meg nem tapasztalta hatalmas adóssága elengedését a Tibériás-tenger partján.

Mike Sámuel

Imaáhítat: 

Tartsunk bűnbánatot, és kérjünk bocsánatot egymástól - akár most is! – Mt 5:23-24

Bibliaóra: 

Szolgálat a gyülekezetben – 1Tim 3:1-16 (1Tim 3:15)

DÉLUTÁN | 

A szerelmi kapcsolat próbakövei

Igehely: Énekek 2:1–17; Kulcsige: Énekek 2:10–11 „Szerelmesem így szólított meg: Kelj föl, kedvesem, szépségem, jöjj már! Nézd, vége van a télnek, elmúlt az esőzés, elment.”

Gyönyörű szerelmi ének része a mai ige. Egyetlen vallásnak sincs olyan könyve, mint a Biblia, ami olyan szabadon, tisztán és örömtelin beszél Istennek erről a csodálatos ajándékáról. Ezzel az örömteli szabadsággal kell olvasnunk és megélnünk a mai igét, akár a Krisztussal, akár házastársunkkal való kapcsolatunkra gondolunk. Arra gondoltam, hogy nem magyarázatot fűzök a mai szakaszhoz, hanem Muzslainé Nagy Etelkától kölcsönkért kérdéseket, amelyek segítenek egymáshoz közelebb kerülni:

„Az egyetlen férfinak/nőnek tartod a házastársadat, vagy azért elkalandoznak néha szemeid vagy a gondolataid?

Ha férj vagy: Mit jelent neked az, hogy védelmezed a feleségedet? Mit tudnál tenni, hogy felfrissüljön? Ha feleség vagy: Lobog rajtad a foglalt zászló? Mit jelent ez neked?

Ha olykor úgy érzed, hogy tél van a szívedben, akkor engeded, hogy a társad segítsen, vagy pedig ragaszkodsz a hideghez és a befelé forduláshoz? Kérlelhetetlen vagy kérlelhető személy vagy?

Milyen külső vagy belső támadásaitok vannak jelenleg? Mit tudtok tenni ellenük? Ha szükséges, mertek segítséget kérni? Ha nem, akkor miért nem?

Amikor szakítópróbát él át a kapcsolatotok, akkor mit tesztek, hogy ne szakadjatok el egymástól?

Ha őszintén válaszoltatok a kérdésekre, akkor imádkozzatok a hit szavaival! Jézus figyel rátok, gyönyörködik a hangotokban!” (Olthatatlan szerelem – Muzslainé Nagy Etelka)

Mike Sámuel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
12 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.