2024. augusztus 1., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Menthetetlenül a jelenben élünk

Igehely: Jak 4:13–15; Kulcsige: Jak 4:15 „Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.”

Elbizakodott üzletemberek dicsekszenek a terveikkel. Már eldöntötték, hogy mikor és hova akarnak menni. Meddig maradnak és mivel foglalkoznak. A nyereséget is előre kiszámolták. Egyetlen fontos tényezőt kihagytak: Isten akarata semmilyen szerepet nem játszik ebben a nagyszerű tervben. Pedig elvileg ők atyafiak Jakab testvér szerint. Imaházba is járnak, főleg azért, hogy megkérjék Istent, áldja meg a terveiket.

Jakab nem a tervezés ellen beszél, csupán azt mondja, hogy az ember tervei nem lehetnek biztosak, ezért be kell vonni Istent már a tervezés folyamatába is. Adjuk meg Istennek a változtatás jogát. Ha az Úr akarja, akkor élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni. Ha Isten nem akarja azt, amit elterveztél, akkor nem kaphatod meg a segítségét, s a terved nem áldás lesz számodra, hanem átok. Az áldást akkor éled meg, ha Istent megkérdezve hoztad meg a döntéseidet, és így fogsz neki a megvalósításnak. Abban soha nincs bánat, keserűség, de annál inkább van benne békesség és öröm. Vajon nem pont emiatt van annyi boldogtalan hívő? Bűnei meg vannak bocsátva, a menny felé tart, de a hétköznapi terveiből, az anyagi döntéseiből kihagyta Istent. Pedig az élete olyan, mint a lehelet.

Istennek is vannak tervei... velünk. Törekedjünk azokat megismerni, és beléjük simulni!

Lukács János

DÉLUTÁN | 

A megelégedés értéke

Igehely: 1Tim 6:6–10; Kulcsige: 1Tim 6:6-7 „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle.”

Az apostol emlékeztet, hogy üres kézzel érkezünk a világba, és ugyanígy távozunk majd innen. Errefelé divatos a mondás, hogy a halottas kocsinak nincs utánfutója. Csak az egyiptomi fáraók temetkeztek mindenféle konyhai felszereléssel, kedvenc fegyvereikkel és sok más hiábavaló tárggyal, azt gondolva, hogy az biztosan kell majd a túlvilágon.

A Biblia könyörtelenül szembesít minket az igazsággal. A világból semmit nem vihetünk ki, amikor távozni kell az örökkévalóságba. Ezért a jelenben elégedjünk meg azzal, amink van, és törekedjünk a kegyességre. A kegyesség az Isten előtti meghódolás állapota, amikor őt tartod a legfontosabbnak, az életed értelmének. Legyen tehát Isten a fontos, nem a pénz és az, amit meg lehet venni rajta. A pénz is egyfajta isten. Sok mindent meg tud oldani, de nem mindent. Az alkotó, mindenható és megváltó Isten azonban korlátlan hatalommal és szeretettel figyel a szükségeinkre, és betölti azokat.

A pénz szerelme esztelen és káros kívánságokat szül, romlást és pusztulást okoz. Akik a pénzbe lesznek szerelmesek, eltévelyednek a hittől, és sok fájdalmat okoznak maguknak.

Légy szerelmes az Úr Jézus Krisztusba! Ő a mennyei vőlegényünk, aki az életét is odaáldozta értünk, és az egész mennyországot kész nekünk adni.

Lukács János

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
14 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?