2024. augusztus 13., kedd

DÉLELŐTT | 
A családban is követendő hozzáállás egymáshoz

Igehely: Kol 3:12–15; Kulcsige: Kol 3:13)

Ha hosszú ideig együtt élsz valakivel, az először apróságnak tűnő, furcsa, idegen szokások könnyen zavaró, idegesítő tényezővé válhatnak, amik pillanatok alatt tönkretehetik a napunkat. Utólag visszagondolva nevetséges vitákat szült a „Ne rágj ilyen hangosan!” és a „Miért kell mindig ott hagynod a ruhád, ahol levetetted?” – megnyilvánulások.

Egy kollégiumi szobában, vagy gyerekként a testvéreddel megosztott dolgokkal kapcsolatos kellemetlenségeken könnyebb túllépni, hiszen tudható, hogy csak egy ideig szükséges elviselnünk a másik idegesítő természetét. De egy házasságban, ami Isten terve szerint életünk végéig tart, ostobaság számontartani és számonkérni egymás hiányosságait. Sajnos, nem egy olyan házasságot láttam már tönkremenni, ahol rendszeresek voltak az olyan viták a házastársak között, amiben egymás fejéhez vágták, hogy ki mikor mit követett el a másik ellen! Ilyenkor gyakran időben egyre messzebb és messzebb mennek vissza a felek a sérelmek felelevenítésében. Pedig meg van írva, hogy „a szeretet nem rója fel a rosszat” (1Kor 13:5).

Szoktad-e emlegetni szeretted hibáit? Kész vagy-e elengedni minden vélt és valós sérelmet?

Győri Gábor

DÉLUTÁN | 

Testben akarjátok befejezni?

Igehely: Gal 3:1–7; Kulcsige: Gal 3:1 „Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg! ki igézett meg titeket: Késői szövegek hozzáteszik: hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak”

A galáciai gyülekezetek tagjai többnyire pogány származásúak voltak. Megtérésükkor megtapasztalták Isten jelenlétét, újjászülettek, megváltozott az életük. Később azonban megjelentek olyan tanítások a gyülekezetben, amiknek hatására a Krisztus jelenlétének megéléséről áthelyeződött a hangsúly a törvény megtartására. Mivel ezt az ellentmondást nem vették észre, ezért nevezi Pál esztelennek őket.

Születésemtől kezdve keresztyén értékrend szerint neveltek. Kiskoromtól volt Bibliaismeretem, értettem a gyülekezeti szokásokat, tanításokat. Heti 4 alkalmon részt vettem. Hangosan imádkoztam és énekkarban énekeltem. Mindez nem volt elég ahhoz, hogy megakadályozzon engem a gyűlölködésben, istenkáromlásban, az önpusztító életvitelben. Ám nagy dolgokat tapasztaltam meg, miután átadtam az életemet teljesen Krisztusnak. Megtanultam megbocsátani. Rendeződtek a kapcsolataim, amikben korábban harag volt és neheztelés. Anyagias, önző gondolkodásomat felváltotta egy szeretetteljes értékrend, belső félelmeimet elmosta az Isten iránti bizalom. Nem mellesleg volt több istenélményem és természetfeletti megtapasztalásom. Mindezeket az életemet máig meghatározó változásokat egyedül Jézus jelenlétének köszönhetem.

Győri Gábor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”

Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.