2024. augusztus 21., szerda

DÉLELŐTT | 
Hivatalnok, akit Isten használ

Igehely: Neh 1:11–2:9; Kulcsige: Neh 1:11 „Ó, Uram, méltasd figyelemre a te szolgád és szolgáid imádságát, akik boldogok, hogy félhetik a te nevedet! Adj ma sikert a te szolgádnak, és add, hogy legyen hozzá irgalmas az az ember! Én ugyanis a király pohárnoka voltam.”

Milyen szép az imádkozó, istenfélő hivatalnok; az olyan jogalkotó, aki nemcsak esküszik a Bibliára, hanem munka közben is nyitva tartja azt; az olyan polgármester, aki imával kezdi meg zsúfolt napjait és nyilvános rendezvényeit.

Isten meglepő módon is fel tud használni kulcspozícióban levő embereket. Nagy Károly testvért, a szilágysági ébredés egyik vezető igehirdetőjét a kommunista vezetés perbe fogta a 60-as években. A tárgyalásra a nagyváradi táblabíróságon került sor, amikor váratlanul egy bukaresti román hivatalnok nagy ékesszólással védelmébe vette. Bizonygatta, hogy „ez az ember nem egy lázító, hanem a Bibliának engedelmeskedő, Isten szolgája.” Beszéde nyomán a tárgyalás más hangnemben folytatódott, és az ítélet is sokkal enyhébb lett. Senki nem tudja, ki volt. Ahogy jött, úgy ment el.

Az imádság meg tudja változtatni még a keménykezű diktátorokat is. Ma imádkozzunk a helyi vezetőkért, polgármesterekért, hivatalnokokért, hogy a város, község jóléte mellett keressék a Jó Isten tetszését is.

Kovács Barna

DÉLUTÁN | 

Az Istenhez térő nép győzelme

Igehely: 1Sám 7:2–13; Kulcsige: 1Sám 7:12 „Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpa és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket az Úr!”

Egyszer csak elegük lett a szolgaságból. Saját országukban váltak szolgákká úgy, hogy a Seregek Ura volt az Istenük. Kijózanító volt a vereségük a filiszteusokkal szemben, mert azt hitték, hogy a frigyláda jelenléte önmagában elég. A jelkép ott volt, de az Isten már elhagyta őket.

Lelki szabály az, hogy ahol elveszítettük a csatát, az Isten jelenlétét, oda kell visszamennünk. Ezt az igazságot szemlélteti Bunyan János főhőse a Zarándok útjában. Ahhoz az útelágazáshoz kellett visszamennie, ahol letért a keskeny útról, hogy folytathassa zarándoklatát a mennyei város felé. A 350 évvel ezelőtt íródott allegória ma is aktuális. Tudjuk, hogy csak a megalázkodás, bűnbánat fordítja vissza az eseményeket, hozza vissza az ellenség kezébe került értékeinket, kincseinket, foglyainkat; mégis olyan nehéz beismernünk, hogy vétkeztünk.

A győzelem a Sámuel áldozati oltáránál dőlt el. Térden állva messzebbre látunk és jutunk el, míg Ében-Háézerbe meg nem érkezünk.

Kovács Barna

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?