2024. december 10., kedd

DÉLELŐTT | 
Eljön a szentek, a hívők dicsőséges napja

Igehely: 2Thessz 1:1–12; Igehely: 2Thessz 1:10 „Amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.”

Olyan időszakban üzen az Úr Pál apostolon keresztül, amikor gyötörték a hívőket, sok üldöztetésben és szenvedésben volt részük. Ezek a testvérek azért tudtak kitartani, mert a megjutalmazásuk napjára tekintettek. Tudták, hogy eljön az a nap, amikor Krisztus megdicsőül szentjei között, és megdicsőíti azokat is, akik benne hittek. Ez a nap az emberi történelem utolsó mérföldköve is egyben.

Milyen lélekkel várjuk ezt az eljövendő napot? Örvendezve és csodálva állunk-e majd az Úr előtt, vagy félelemmel? Azon az utolsó napon igazságot fog szolgáltatni ellenségeinek, a benne hívőket pedig méltónak nyilvánítja az ő örök országába való befogadásra. „Vajon, ó mely oldalon, állsz te majd ott egykoron?” Az evangélium egyértelműen kijelenti: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik” (Mk 16:16).

Segítsen az Úr bennünket ma is olyan győzedelmes életet élni, hogy megdicsőülhessen bennünk, és méltónak tartson az ő országára!

Tömöri Gábor

DÉLUTÁN | 

Az Úré a föld és minden lakója

Igehely: 3Móz 25:23–28; Kulcsige: 3Móz 25:23 „A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csak jövevények és zsellérek vagytok nálam.”

A föld az Úré, és minden létező alkotás is az övé! Az Úr nem mond le jogáról, csak részben átruházza azt egy rövid időre a teremtményeire. Sajnos, sok ember visszaél ezzel. Gondoljunk csak Aháb királyra, aki törvénytelenül, vérontással megszerezte az igaz Nábóttól az atyai örökségét. Ma sincs ez másként! Azok, akik nem félik Istent, képesek a határköveket elmozdítani országok között és telekhatárok között. Azok, akik itt gyűjtenek kincseket, azok ennyivel is beérik!

A zsellér várta az örömünnepet, amikor a földje újra visszaszállt rá. Neki és családjának véget ért a nélkülözés, a kiszolgáltatottság, nem kellett tovább más mezején gyűjtögetnie. Isten gyermekeiként mi is várhatjuk azt a napot, amikor elnyerjük a megígért ajándékokat és áldásokat.

Hol van a te kincsed: itt vagy odaát? Nem mindegy! Mert „ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Mt 6:21).

Tömöri Gábor

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?