2024. december 14., szombat

DÉLELŐTT | 
Búcsúzás egy időre

Igehely: 1Thessz 5:23–28; 2Thessz 3:13–18; Kulcsige: 2Thessz 3:16 „Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!”

Nem túlzás ez az elvárás, hogy mindig, minden körülmények között legyen békességünk? Hiszen emberek vagyunk, gyakran felbosszantanak minket mások, tele vagyunk feladatokkal, határidőkkel, készülünk az ünnepre, tehát természetes, hogy néha elveszítjük a békességünket. Milyen sokszor mentegetjük magunkat így! Pedig mindannyian vágyunk arra, hogy ez ne így legyen! Egy ének is beszél arról, hogy: „Békességre vágyik minden ember. Pénzt is adna érte, de mégsem lel, mert az igaz békesség ma még ingyen kapható, de nem tudják, hogy hol található.” Mi tudjuk, hiszen ismerjük a békesség Urát, aki azt mondta, hogy „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15:5/c).

Jöjjünk hát hozzá ebben az adventi várakozásban is, hogy szenteljen meg minket teljesen, és őrizzen meg minket feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére (1Thessz 5:23). Segítsen olyan életet élni, amelyből látják családtagjaink, szomszédaink, munkatársaink, osztálytársaink is, hogy élő kapcsolatunk van a békesség Urával!

Tömöri Gábor

DÉLUTÁN | 

Hálaének Isten szabadításáért

Igehely: Ézs 26:12–16;19–21; Kulcsige: Ézs 26:12 „Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.”

Sokszor kevés az emberi szó elmondani azt, amit érzünk, gondolunk. Különösen igaz ez akkor, ha Isten tetteire gondolunk. Hogyan is tudnánk méltó módon hálát adni a kegyelemért, a szabadításért? De sokszor imádkozunk együtt az énekíróval: „Ó lenne bár ezernyi nyelvem, ezernyi ajkam énnekem, hogy szívem óhajához mérten elzenghetném dicsénekem! Dicsénekre dicséneket, arról mit Isten velem tett!” (HH 606).

Adjunk most hálát azért, ha Isten megszólított ezen a héten! Köszönjük meg, hogy még vár az Úr, hogy sokaknak megkegyelmezhessen! Ha már átélted a bűnből való szabadulást, adj most hálát érte! Ha még Isten haragja van rajtad, vedd észre, hogy tart még a kegyelem, és ragadd meg ma a lehetőséget a megtérésre!

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját!” (Jel 2:10/c)

Tömöri Gábor

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és kedves dolog, mikor egy fiatal azzal tűnik ki, hogy Istenhez ragaszkodik. Nem a ki vagy feltűnés végett, hanem meggyőződésből, elkötelezettségből. A meggyőződés nem divatos, nyitottság ürügyén felületességre nevel a világ, legyenek a fiatalok olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától (Ef 4:14). Nem is beszélve az elkötelezettségről, nemhogy Istenhez, de semmihez sem. Azzal ámítva, hogy a gyökértelenség a szabadság, ördögszekérként süvítenek az életen végig.