2024. február 1., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus hatalma

Igehely: Mt 8:5–13; Kulcsige: Mt 8:13 „A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.”

A Jézushoz intézett kérés egy pogánytól érkezett. Egy nem zsidó közeledett a zsidó Messiás felé. Máté evangéliumában még egyetlen ilyen esettel találkozunk, a Mt 15:21–28-ban, amikor a kánaáni asszony kiált Jézus után. Figyelemre méltó, hogy mind a két történetben „távgyógyítás” történik. Jézus mind a két elbeszélésben elismerő szavakkal illeti az érintettek hitét. Természetesen a gyógyulás is mind a kétszer végbemegy.

A százados rangos ember volt, számos ember fölé volt rendelve, hatalommal bírt, és mégis Úrnak szólítja Jézust. Ez merész cselekedet volt, mert abban az időben a császár volt az „úr”. Aki mást tekintett annak, az komoly bajba kerülhetett. A százados azonban felismerte Jézusban a tekintélyt, és tudta róla, hogy ő az Isten küldötte. Amit Jézus mond, az Isten szava. Ezért neki Jézus szavára volt szüksége ahhoz, hogy a szolgája meggyógyuljon.

Ma reggel adj hálát, amiért az Áhítat kézbevétele előtt Isten összes kijelentett szavát a kezedben tarthattad. Ha a százados Jézus egyetlen szavának ilyen hatalmat tulajdonított, akkor milyen kell legyen a mi hitünk, ha a teljes Bibliára tekintünk?

Bogya Áron

DÉLUTÁN | 

A próféták hódoltak neki

Igehely: Mk 9:1–13; Kulcsige: Mk 9:4 „És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.”

Az Úr Jézus megdicsőülését megörökítő evangéliumok egyikében sincs utalás arra, hogy a tanítványi körben zúgolódást, irigységet vagy felháborodást keltett volna az, hogy Jézus csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával a hegyre (arról azonban volt vitatkozás, hogy ki a nagyobb – Mk 9:34). Jézus egyformán szerette mindegyiküket. Azok a tanítványok, akik szemtanúi lehettek Jézus megdicsőülésének, megerősödtek hitükben, Jézus követésében, és felkészülhettek azokra a szenvedésekre, amik rájuk vártak. Jézus ma sem személyválogató, ezért ne gondoljuk azt, hogy a mellettünk lévőt jobban szereti, mint minket, de azt sem, hogy minket jobban szeret, mint más testvérünket. Csupán különböző utakon vezet, és más-más módon nevel, formál mindegyikünket.

Csodálatos jelenet lehetett az, ahogy Jézus Mózessel és Illéssel beszélgetett. Biztos vagyok benne, hogy bármelyikünk szívesen átélte volna ezt a megtapasztalást. Ahogy akkor, ott szólt az Atya hangja, és intette a tanítványokat arra, hogy Jézusra hallgassanak, úgy nekünk is szól ma ez a hang: Az Ő szeretett Fiára hallgassunk, az Ő szava szerint éljünk!

Kérjünk ehhez erőt és engedelmességet!

Bogya Áron

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A sze­re­tet és a sze­líd­ség nem zárja ki az ostor, a bot – vagy­is a ke­mény, ér­zel­mek­kel fű­tött dor­gá­lás – al­kal­ma­zá­sát. Sőt! Van­nak hely­ze­tek, ami­kor ezek­hez kell fo­lya­mod­ni, szó sze­rin­ti ér­te­lem­ben is. Ha eze­ket az esz­kö­zö­ket „a sze­re­tet kar­já­val moz­gat­ják” (C.H. Spur­geon), abból nem ke­let­kez­het kár. Csak az az ember tud he­lye­sen bánni ezek­kel az esz­kö­zök­kel, aki előbb ön­ma­gát fe­nyí­ti és fe­gyel­me­zi meg, aki fo­lya­ma­tos os­to­ro­zás alatt áll. Ne­künk is min­dig ke­zünk ügyé­ben van a „bot”. Tud­juk-e ren­del­te­tés­sze­rű­en hasz­nál­ni?