2024. február 1., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus hatalma

Igehely: Mt 8:5–13; Kulcsige: Mt 8:13 „A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.”

A Jézushoz intézett kérés egy pogánytól érkezett. Egy nem zsidó közeledett a zsidó Messiás felé. Máté evangéliumában még egyetlen ilyen esettel találkozunk, a Mt 15:21–28-ban, amikor a kánaáni asszony kiált Jézus után. Figyelemre méltó, hogy mind a két történetben „távgyógyítás” történik. Jézus mind a két elbeszélésben elismerő szavakkal illeti az érintettek hitét. Természetesen a gyógyulás is mind a kétszer végbemegy.

A százados rangos ember volt, számos ember fölé volt rendelve, hatalommal bírt, és mégis Úrnak szólítja Jézust. Ez merész cselekedet volt, mert abban az időben a császár volt az „úr”. Aki mást tekintett annak, az komoly bajba kerülhetett. A százados azonban felismerte Jézusban a tekintélyt, és tudta róla, hogy ő az Isten küldötte. Amit Jézus mond, az Isten szava. Ezért neki Jézus szavára volt szüksége ahhoz, hogy a szolgája meggyógyuljon.

Ma reggel adj hálát, amiért az Áhítat kézbevétele előtt Isten összes kijelentett szavát a kezedben tarthattad. Ha a százados Jézus egyetlen szavának ilyen hatalmat tulajdonított, akkor milyen kell legyen a mi hitünk, ha a teljes Bibliára tekintünk?

Bogya Áron

DÉLUTÁN | 

A próféták hódoltak neki

Igehely: Mk 9:1–13; Kulcsige: Mk 9:4 „És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.”

Az Úr Jézus megdicsőülését megörökítő evangéliumok egyikében sincs utalás arra, hogy a tanítványi körben zúgolódást, irigységet vagy felháborodást keltett volna az, hogy Jézus csak Pétert, Jakabot és Jánost vitte magával a hegyre (arról azonban volt vitatkozás, hogy ki a nagyobb – Mk 9:34). Jézus egyformán szerette mindegyiküket. Azok a tanítványok, akik szemtanúi lehettek Jézus megdicsőülésének, megerősödtek hitükben, Jézus követésében, és felkészülhettek azokra a szenvedésekre, amik rájuk vártak. Jézus ma sem személyválogató, ezért ne gondoljuk azt, hogy a mellettünk lévőt jobban szereti, mint minket, de azt sem, hogy minket jobban szeret, mint más testvérünket. Csupán különböző utakon vezet, és más-más módon nevel, formál mindegyikünket.

Csodálatos jelenet lehetett az, ahogy Jézus Mózessel és Illéssel beszélgetett. Biztos vagyok benne, hogy bármelyikünk szívesen átélte volna ezt a megtapasztalást. Ahogy akkor, ott szólt az Atya hangja, és intette a tanítványokat arra, hogy Jézusra hallgassanak, úgy nekünk is szól ma ez a hang: Az Ő szeretett Fiára hallgassunk, az Ő szava szerint éljünk!

Kérjünk ehhez erőt és engedelmességet!

Bogya Áron

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Róm 2:1–10 Kulcsige: Róm 2:10 „Viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.”

A Bib­lia két­fé­le em­ber­ről be­szél. Az egyik az, aki sze­re­ti és cse­lek­szi a go­nosz­sá­got, a rosszat; a másik az, aki sze­re­ti és cse­lek­szi az igaz­sá­got, a jót. Isten igaz­sá­go­san fog ítél­ni majd az íté­let nap­ján, és min­den­ki­nek meg­fi­zet cse­le­ke­de­tei sze­rint (Róm 2:6). Vi­szont addig, amed­dig a földi éle­tünk vagy a ke­gyel­mi idő tart, jó­sá­gos ve­lünk. Ő ad nap­sü­tést és esőt jókra is, és go­no­szok­ra is. Ha ma reg­gel fel tud­tál kelni, az is az Ő jó­sá­gá­nak kö­szön­he­tő. Isten jó­sá­ga min­den em­bert meg­té­rés­re ösz­tö­nöz. Saj­nos, nem min­den­ki veszi észre Isten jó­sá­gát.