2024. január 9., kedd

DÉLELŐTT | 
A gyümölcstermés elengedhetetlen

Igehely: Mt 3:7–12; Kulcsige: Mt 3:10 „A fejsze már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.”

Bemerítő János megtérésre szólított fel, mert a mennyek országa (2.v.) és az isteni ítélet (10.v.) elközelített. A történetben észrevehetjük, hogy a vallási vezetők reakciója önámításról tanúskodott. Csapdájukba mi is belekerülhetünk, ha nem vigyázunk!

Egyik önáltató módszerük az volt, hogy felszínesen követték az aktuális vallási szokásokat: A néppel együtt ők is Jánoshoz mentek, hiszen nem maradhattak le a messiásváró tömegtől! Vajon mi nem estünk bele abba a hibába, hogy a pillanatnyilag népszerű keresztyén áramlatot követjük, de lelki ürességgel?

A másik hazugság az volt, hogy ősatyjukra nézve elkerülhetik az ítéletet. Érvelésük szerint, mivel Ábrahám, akivel Isten szövetséget kötött, az ő felmenőjük, minden bizonnyal ők is kedvesek Isten előtt. Az üdvösség szempontjából azonban teljesen lényegtelen az Úr előtt, hogy mi a családnevünk, milyen módon szolgált apánk, nagyapánk, vagy milyen örökséggel büszkélkedhetünk. Ő a megtéréshez illő gyümölcsöket a mi életünkben keresi.

Jézus szerint az teremhet gyümölcsöt, aki őbenne marad (ld. Jn 15:1–8). Vizsgáld meg magad ma reggel: termi az életed a megtérés gyümölcseit, vagy szalmaszálba kapaszkodsz, ahogy tették a farizeusok?

Kiss Máté

DÉLUTÁN | 

Mennyei istentisztelet

Igehely: Ézs 6:1–4; Kulcsige: Ézs 6:1 „Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot.”

Érdemes több időt szánnunk ennek az igeszakasznak az elolvasására, akár összevetve a Jelenések könyve 4. fejezetével. Bepillantást nyerünk a menny valóságába, és megtudjuk, hogy a menny azért felséges, magasztos és dicsőséges, mert lakója maga az Úr.

Milyen ez a trónon ülő Isten? A szeráfok szavaiból megtudjuk, hogy „szent, szent, szent a Seregek Ura” (3.v.). Emberi elménk fel sem képes fogni, hogy mit jelent ez a szentség. Két tényt viszont bizonyosan üzen. Először: Isten abszolút erkölcsi tisztaságát senki sem közelíti meg. A későbbi versekben Ézsaiás a tisztátalan ajka miatt (amit mi olyan könnyelműen kezelünk sokszor!) halálfélelemben retteg, hiszen szembesül Isten tisztaságával. Másodszor: Isten abszolút egyediségét is sugallja az Ő szentsége. Nincs még egy lény, aki olyan magasztos és felséges, mint Ő. Nincs más, akinek dicsősége nemcsak képes betölteni, hanem be is tölti az egész földet (3.v.)!

Milyen a te személyes és közösségi istentiszteleted? Szembesülsz Isten abszolút tisztaságával és egyediségével? Mit vált ez ki belőled?

Kiss Máté

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?