2024. július 13., szombat

DÉLELŐTT | 
Lélek által más emberré leszünk

Igehely: 1Sám 10:1–7; Kulcsige: 1Sám 10:6 „Akkor megszáll téged is az Úr lelke, velük együtt prófétai révületbe esel majd, és más emberré leszel.”

Saul elhívásának története nagyon személyes. A felkenetés szertartása kiemeli Sault környezetéből, és elidegeníthetetlen méltóságot ad neki. Így különleges kapcsolatba kerül Istennel, ő mostantól kezdve az Úr felkentje. A felkenés titokban marad Sámuel és Saul között, és csak később válik ismertté a nép előtt is. Sámuel szem előtt tartja Saul gondjait, és bebizonyítja, hogy ő a látó, a próféta, és a jövendő dolgokat előre elmondja (10:2–9).

Saul lelki adománya belsőleg és külsőleg is következményekkel jár. A frissen felkent király megalázza magát, és beáll a próféták közé, akik csoportosan révületbe, extázisba esnek. Olyan emberek voltak ezek, akik alacsony sorból származtak. Amikor néhányan meglátták Sault révületbe esve a próféták között, feltették egymás között a kérdést: „Mi történt Kís fiával? Hát már ő is a próféták között van?”

A Sámuel és Saul közötti összetartozás erősen kihangsúlyozódik, a próféta teljesen a leendő király oldalára áll, akit az Úr Lelke alkalmassá tesz feladatának betöltésére.

Drága testvérem, ugyanúgy, ahogyan Sault újjá tette az Úr Lelke, és erőt adott neki, hogy elvégezze a feladatokat, minket is erővel megáld a Lélek, és elvégezhetjük a ránk bízottakat.

Mucsi-Bálint János

DÉLUTÁN | 

Az istenfélelem értéke

Igehely: Préd 12:8-13; Kulcsige: 12:10 „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!”

Jézus rámutat a helyes sorrendre a megélhetési gondokat, a megélhetésért való mindennapi fáradságos küzdelmeket illetően: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? –, vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Mt 6:31–33). Ha Isten az első helyen van az életünkben, minden más is a helyére kerül.

Jézus élő hitet kíván, és élő hitünk a cselekedeteinkben nyilvánul meg. Add át magad neki, és cselekedd az ő akaratát. A hívő ember nagy hibája, hogy azt gondolja: saját maga is tud világítani, a maga erejéből. Holott a megtérés után is, ha a Szentlélek nem tölti be az életünket, terméketlenek maradunk. Olyan ez, mint a villanykörte: nagyon szép, tiszta hófehér, de ha nincs egybekötve az áramkörrel, nem világít, sötét marad. Tehát megváltásunk után a mennyei áramkörben kell maradnunk, bekapcsolva, mert különben nem tudunk világítani. „Maradjatok énbennem, és én is tibennetek, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek.”

Mucsi-Bálint János

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
7 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; 1Kor13:1–13 Kulcsige: 1Kor 13:13 „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”

Pál a szeretetet úgy mutatja be, mint legkiválóbb utat, mert az nem eszme, elmélet, hanem egy út, amin naponta járni kell; tudatos viszonyulás a másikhoz, amit gyakorlatban kell megélni.

Az ember önmagától képtelen a szeretetre. Amikor a saját erejére épít, akkor minden, amit „szeretetből tesz”, álcázott önzés, ugyanis csak róla szól vagy viszonzást vár érte. A szülő szeretete sokszor nem több mint saját elképzelésének megvalósítása a gyermek életében. A házasfelek is inkább azt várják, hogy a másik tegye őket boldoggá.