2024. július 22., hétfő

DÉLELŐTT | 
Világítsunk az emberek között!

Igehely: Mt 5:14–16; Kulcsige: Mt 5:16 „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Történetet olvastam egy gyermekről, aki kíváncsian mászott fel a világítótorony tetejére, hogy végre megcsodálhassa azt a fényt, ami száz kilométerre is világít a nyílt tengeren, figyelmezteti a hajókat a veszélyre, és megóvja őket a hajótöréstől. De igencsak meglepődött, amikor csak egy kis olajmécsest talált, amely körül a sok-sok lapra csiszolt üveggömb a fényt ezerszeresére növelte az adott irányban.

Isten ragyogásra szólít fel minket is, és tudtunkra adja, hogyan tegyük azt. Nem nekünk, a mi erényeinknek, jó tetteinknek kell fényt adnia, hanem ő kell, hogy átragyogjon mindezeken. Lehet azt mondod: „Én csak olyan vagyok, mint egy kis gyertyafény. Mit tehetnék én azért, hogy mások is meglássák a világ Világosságát?” Csak tedd azt, amit a jelen körülményei között tehetsz, és ahogyan beszélsz, viselkedsz, gondolkozol, azzal visszatükrözheted te is a Krisztus fényét. Lehetsz te is lámpás, világíthatsz, amely által megtalálhatják mások is az Úr Jézushoz vezető utat. Legyünk mindnyájan Isten élő, világító bizonyságai!

„Jézus szól: világíts szép fényesen, mint a kicsi lámpa, tisztán, ékesen! E bűnös világnak sötét éjjelén, világítson ki-ki a maga helyén.”

Schneider Károly

DÉLUTÁN | 

A munkatársi összhang öröme

Igehely: Gal 2:9–10 „És amikor Jakab és Kéfás meg János, akiket oszlopoknak tekintenek, felismerték a nekem adott kegyelmet, megállapodásul kezet adtak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányokhoz menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez. Csak azt kérték, hogy emlékezzünk meg a szegényekről: ez az, amit én igyekeztem is megtenni.”

Nagy öröm számomra ezeket a gondolatokat úgy írni, hogy 25 drága testéremmel egy munkahelyen dolgozhatok, és rendszeres imaközösségben vagyunk. Jó látni és tapasztalni azt, hogy „Mi Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3:9a), nemcsak a gyülekezetben, hanem a munkahelyen is. Úgy fogadhatjuk egymást, ahogyan Péter, Jakab és János, a jeruzsálemi gyülekezet oszlopai Pált, akiben felismerték az Isten kegyelmét, és nem bírálgatták, nem mondták neki: „Te csak egy kívülvaló vagy, milyen életed volt korábban?!” (Lehet, ismerős szavak ezek.) Pál, aki a legmagasabb zsidó és görög műveltséggel rendelkezett, és jómódú farizeus családból származott sem nézte le az egyszerű, tanulatlan halászembereket, hanem felismerve egymásban a testvért, bajtársi jobbot nyújtottak egymásnak, és mindenkinek megvolt a maga szolgálati területe. „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgáljunk is” (Róm 12:6a).

Ez nem azt jelenti, hogy nem lehetnek köztünk súrlódások, nézeteltérések, ahogyan az igében említett testvéreknél is előfordult, de azt krisztusi módon tudták rendezni. Nekünk is így kell tennünk, és végezni a ránk bízott szolgálatot.

Schneider Károly

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.