2024. július 5., péntek

DÉLELŐTT | 
Ő ki tud minket szabadítani

Igehely: Dán 3:8–18; Kulcsige: Dán 3:17 „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király!”

Az előttünk álló ifjak Istenbe vetett hitükről, bizalmukról és reménységükről tesznek bizonyságot. Isten ebben a fogságban már eddig is csodálatosan megáldotta őket. De a mostani helyzetükben még nagyobb próbára lett téve a hitük. Itt már nem volt elég csupán megvallani Istenbe vetett hitüket. Eléggé sajátos módon vállalják a hitükről való bizonyságtételt. Bátran jelentik ki, hogy az ő Istenük ki tudja szabadítani őket a tüzes kemencéből. Csodálatos a 18. vers: „de ha nem tenné is…, mi a te isteneidet nem imádjuk.” És Isten megtette. Csodát tett. Igen, mert ő egy szerető, szabadító Isten.

Csodálatos szabadulásokat élhettek át prófétái, a választott nép, apostolai. De a legnagyobb, és az egész emberiséget érintő szabadítást a Fián, az Úr Jézus Krisztuson keresztül végezte el. Minden ember számára lehetővé vált a bűn rabságából való szabadulás. A bűn rabságában maradni hasonló a tüzes kemencéhez. Amíg Istennel egy oldalon állunk, bármilyen szorult helyzetben is hittel várhatjuk a szabadulást.

Mátis Csaba

DÉLUTÁN | 

Értékes munkatársak

Igehely: Róm 16:1–5; Kulcsige: Róm 16:3 „Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban.”

Egy olyan házaspárral ismerkedünk meg, akiket joggal nevezhetünk értékes munkatársaknak. Ők voltak azok, akik Pál apostolt Korinthusba érkezésekor házukba fogadták, s együtt dolgoztak vele, sátorkészítőkként. Amint az apostol egyre több, majd teljes idejét szeretné az evangélium hirdetésére fordítani, felszabadítják a fizikai munka alól, de tovább gondoskodnak a teljes ellátásáról. Ezenfelül vállalják és hűségesen végzik az apostol tevékenységéhez szükséges háttérmunkát.

Néhány lényeges jellemvonásukat nézzünk meg: 1. Csendben és hűségesen végezték az Úr Jézustól kapott feladatot. Ezért még életüket is kockára tették. 2. Szorgalmas munkájukkal nem meggazdagodni akartak, csupán a megélhetés és a másokon való segítés volt a céljuk. 3. Házukat templommá, imádság házává tették. 4. Felismerték a háttérmunka fontosságát, amit mélységes alázattal, hivalkodás nélkül végeztek.

Ma is szüksége van az Úrnak az első tűzvonalban és a háttérben munkát végző munkatársakra is. Te melyiket vagy hajlandó vállalni?

Mátis Csaba

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
12 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.