2024. június 12., szerda

DÉLELŐTT | 
Isten szeretete ragadós

Igehely: 1Jn 4:7–11; Kulcsige: 1Jn 4:11 „Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.”

Kristálytisztán fogalmaz János apostol a szeretetről. Ha szeretjük egymást, ezzel, mint egy anyakönyvi kivonattal bizonyítjuk, hogy Istentől születtünk. Aki nem szeret, annak nem sok köze van Istenhez. Isten a legnagyobb példa abban, hogy hogyan kell szeretni. „Abban nyilvánult meg az Isten irántunk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk Őáltala.” Ez a szeretet nem értelmetlen, hanem Isten saját magát halálba adó, s ezáltal életet ajándékozó cselekedete volt érettünk.

Isten szeretettől „ragadós” keze, ha valakit megragadott, akkor az összekenődik ezzel a „ragasztóval”. Nem gond ezzel a mázzal hozzáérni valakihez, bárkihez. Nem szoktak neheztelni emiatt.

Nehogy lemosd! Inkább nyúlj bele könyékig, s aztán vegyülj az emberek közé: akár ellenség is legyen az. Öleld magadhoz őket, még akkor is ha gyalulatlanok vagy „szálkásak”!

Isten is ezt tette veled!

Domokos Ernő

DÉLUTÁN | 

A megtéréshez méltó élet

Igehely: ApCsel 26:19–20 „Ezért, Agrippa király, nem voltam engedetlen a mennyei látomás iránt, hanem először Damaszkuszban és Jeruzsálemben, majd Júdea lakóinak és a pogányoknak hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan.”

Igénkben azt látjuk, hogy Pál apostol (Saulus) megtérését követte az engedelmesség és a bizonyságtevő élet. Engedelmes volt a hívásnak, a mennyei látomásnak, és követte a parancsot, amit kapott Istentől, mert a megtéréshez illik az engedelmesség és a bizonyságtevés. Pál nem szűnt meg bizonyságot tenni, úgy ahogy kapta a megbízást. Az Úr így beszél Pálról: „Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé” (ApCsel 9:15b).

Pál hitte azt, hogy ha őt az Úr meg tudta változtatni, akkor ő képes mások életét is megváltoztatni. Hirdette, hogy forduljanak az Úrhoz, és éljenek a megtéréshez méltó életet.

A megtéréshez méltó élet gyümölcstermő élet is. „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket!” (Mt 3:8) „A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség” (Gal 5:22)

Az egyik tehetségkutató műsor mentora úgy értékelte egy keresztyén lány előadását, hogy fellépésével, megjelenésével közéjük is elhozta a templomot, a mennyet. Milyen a mi hívő életünk? Látják az emberek rajtunk a szentséget?

Gál Bálint

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Kor 10:1–6 Kulcsige: 2Kor 10:1 „Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok.”

A sze­líd ember ke­mé­nyen har­col. Tudja, hogy a test­ben való lét min­den pil­la­na­ta az el­bu­kás le­he­tő­sé­gét rejti, ezért arra tö­rek­szik, hogy ne test sze­rint éljen, és ne testi módon ha­da­koz­zon. A bűn elő­ször a gon­do­la­tok­ban keres fész­ket, majd onnan ki­in­dul­va ural­ja le az ér­ze­lem­vi­lá­got, a test tag­ja­it. Ezért a hívő ember el­ső­sor­ban a saját gon­do­la­ta­i­val vívja meg a har­cot, azo­kat igyek­szik fog­lyul ej­te­ni a Krisz­tus irán­ti en­ge­del­mes­ség­re. Nem kicsi küz­de­lem ez!