2024. június 18., kedd

DÉLELŐTT | 
Egy nagy család tagjai lettünk

Igehely: Gal 3:26–29; Kulcsige: Gal 3:26 „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.”

Mindnyájan egyenlő bánásmódban részesültünk, amikor kegyelmet kaptunk, és egyenlő rangunk lett Krisztus vére árán. Az isteni munka folytatói vagyunk, ha a szentek közösségének tagjai vagyunk. Kívülről ez az egység megbonthatatlan, belülről azonban bomlasztható. Már a legkisebb egységnél, a családnál vigyázni kell erre. A hitben erős hívő családokból épülhet csak erős gyülekezet. Ha a házastársak nincsenek harmóniában, akadályba ütközik az imádságuk is (1Pét 3:4–5). A férj és feleség közötti viták nem vezethetnek egységük megbomlásáig. A kölcsönös megbocsátás és egymás elhordozása minden hívőnek kötelessége, de egyben áldása is. Törekednünk kell tehát a megbocsátó és elhordozó szeretetre, mert Isten nem a zűrzavar, hanem a békesség Istene. Gyermekeink születése előtt az Úrral beszéltünk róluk, imádkoztunk értük. Miután megszülettek, az Úrról beszélünk nekik. Ugyanígy kell imádkoznunk gyülekezetünk tagjaiért, a hitben gyengékért is. A szeretettel kimondott szó gyógyít és nevel is. Pál apostol itt nemcsak a házasságról tanít, hanem Krisztus és az egyház közösségéről is.

Az Úr Jézus barátainak nevezte a tanítványokat (Jn 15). Ez igencsak megtisztelő, de csak addig, amíg ő valóban Mesterünk. Az Úr szerint, ha mi, szőlővesszők, belenövünk a tőkébe, gyümölcsözni fogunk. Meg fog mutatkozni bennünk a Krisztus természete, hiszen az életünk vele együtt el van rejtve az Istenben (Kol 3:3–4).

Hegyi András

DÉLUTÁN | 

Felemelő közösségépítés

Igehely: 1Thessz 5:14–15; Kulcsige: 1Thessz 5:15 „Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt.”

Az erőtlenek nem utasítják vissza az intést. A hatalmaskodók elvárják a bátorítást. Pedig ez ellentétes az ő érdekükkel, de Isten akaratával is. Az erőtlennek bátorodni, az erősnek szelídülni kell, így válik javukra. Így akarja Isten.

A szeretet itt előleg az eljövendő világból. A gyülekezetben ez a normális viszony a testvérek között. Ha szeretjük testvéreinket, nem leszünk hűtlenek a gyülekezethez, de a gyülekezet Urához sem. Ha csak várjuk a szeretetet másoktól, soha nem érezzük elegendőnek azt, amit kapunk.

A szeretet természete, hogy adni tud. Ha házastársunk megkapja a szeretetünket, a kapcsolatunk erőssé és tartóssá válik. Ha a gyermekeinket egészséges mértékben, bölcsen szeretjük, normális módon nőnek föl. Ha nem, belebetegedhetnek. Veszélyes szeretetéhség jelei mutatkoznak meg rajtuk. Ez érvényes a gyülekezet közösségére is.

Az Úr Jézus szeretete beleérző szeretet volt. Az apokrif Tóbiás könyvében azt olvassuk: „Amit magadnak nem szeretnél, azt másoknak se tedd.” Jézus aktívvá tette ezt: „amint akarjátok, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek” (Mt 7:12). A példázatban a samaritánus tudta, hogy mit érez a kifosztott, azt is, hogy mit tehet érte. A Szentlélek pontosan tudja, hogy kinek mi kell ahhoz, hogy meggyógyuljon és egészségesen illeszkedjék be a közösségbe. Ezért sem szabad megoltani sem magunkban, sem egymásban a Lelket.

Hegyi András

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
12 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 4:1–5 Kulcsige: 2Tim 4:2 „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.”

Nem lehet min­den­ki ige­hir­de­tő, de min­den­ki lehet ige­hall­ga­tó. Ezért vizs­gáld meg, mi­lyen a hoz­zá­ál­lá­sod az ige­hall­ga­tás­hoz és annak be­fo­ga­dá­sá­hoz. Mi tet­szik neked? Miben méred azt, ami tet­szik, ami­kor igét hall­gatsz? A mesék, mon­dák, az em­be­ri ku­ta­tá­sok, sta­tisz­ti­kák tart­ják ébren a fi­gyel­me­det, vagy a tisz­ta ige ma­gya­rá­za­ta? Vi­gyázz, soha ne az le­gyen a mér­céd, hogy mi tet­szik neked, mire könnyebb fi­gyel­ni, hanem in­kább az, hogy mi igei. Az ige­hall­ga­tás töb­bek kö­zött ta­nu­lás, ami­hez erőt kell ki­fej­te­ni. Légy tü­rel­mes ige­hall­ga­tó!