2024. június 20., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Mindenkinek ugyanaz az Ura

Igehely: Róm 10:9–13; Kulcsige: Róm 10:12 „Nincs különbség zsidók és görögök között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt.”

Úrnak vallani Jézust azt jelenti, hogy hiszünk benne. Hinni annyit jelent, hogy igyekszünk úgy élni, mint ő. Ha segítségül hívjuk a nevét, nem szégyenülünk meg, mert Lelke támogat. A Szentlélek neve görögül Paraklétosz: pártfogót, tanácsadót, tanítót, vezetőt, figyelmeztetőt, segítőt, védőügyvédet, vigasztalót, intőt, szószólót, oltalmazót jelent. Azt nevezték így az ókorban, aki a peres ügyben ott állt védőként az egyszerű emberek mellett.

A Szentlélek a mi oldalunkon áll a Sátán elleni harcunkban. Állandóan jelen van azok életében, akik nem váltak méltatlanná Isten kegyelmére. Megváltásunkat is neki köszönhetjük (Ef 1:14, Róm 8:23, 2Kor 1:22, 2Kor 5:5 stb.). A Szentlélek küld ki az evangélium hirdetésére, és tesz képessé is arra (1Pt 1:12). Minden megváltottnak küldetése van azok felé, akik még nem tudnak a Megváltóról. Nem vagyunk ebben egyedül, mert a Szentlélek utat épít azok felé, akik hallgatnak ránk. Ez az út mindenkinek a maga alaptermészetéhez illeszkedik.

A Szentlélek kiemel a mindennapiból, és mintha valamilyen magaslatról nézhetnénk előre is, hátra is, a múltunkra is, a jövőnkre is. Nem értünk meg ekkor sem mindent, de körül fog venni az Úr békéje. Ez kívánatos a kívülvalóknak is. Az apostolok is ezzel köszöntik a gyülekezeteket, és leveleik végén ezzel kívántak áldást.

Hegyi András

DÉLUTÁN | 

Kölcsönös egyetértés

Igehely: Róm 15:5–7; Kulcsige: Róm 5:5 „A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint.”

Az Úr Jézus jól ismerte a tanítványait. Mindegyikhez a neki legmegfelelőbb módon közelített, személyválogatás nélküli jóakarattal. Mind egyéniségek voltak. Az Úr nem tekintette őket valamiféle masszának, amelyben el kellett volna veszíteniük sajátosságaikat. Ismerte mindegyiknek az erős és gyenge oldalát. Ismerte a gyenge pontjaikat, de látta bennük az értéket, és bízott bennük. Összhangba hozta őket önmagával és egymással is. Türelmes volt hozzájuk.

Az Úr Jézus szeretetében érlelődünk mi is, méghozzá egyéniségünknek megfelelően. Őt nem lepik meg azok a gyengeségeink, amelyekről mi azt véljük, hogy rejtve vannak. De meg sem akadályozzák abban, hogy használhatóvá alakítson. Megtanít arra, hogy szabad, személyes és bizalmas kapcsolataink által segítsük egymást. A jövőben sem olvasztja egybe a szentek közösségét üdvözültek személytelen tömegévé.

Az Úr reálisan látta a tanítványait. Néha mi felöltöztetünk embereket olyan tulajdonságokkal, amilyenekkel valójában soha nem is rendelkeztek. Azért tesszük, hogy becsülhessük őket. Azután csalódunk és kiábrándulunk belőlük. Az Úrnak nem voltak illúziói senkivel, ez azonban nem akadályozta őt abban, hogy meghívja tanítványait Isten szőlőjébe a saját munkatársának. Embernek ennél nagyobb megbecsülése ma sem lehet.

Hegyi András

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 10:1–7; Kulcsige: 1Sám 10:6 „Akkor megszáll téged is az Úr lelke, velük együtt prófétai révületbe esel majd, és más emberré leszel.”

Saul elhívásának története nagyon személyes. A felkenetés szertartása kiemeli Sault környezetéből, és elidegeníthetetlen méltóságot ad neki. Így különleges kapcsolatba kerül Istennel, ő mostantól kezdve az Úr felkentje. A felkenés titokban marad Sámuel és Saul között, és csak később válik ismertté a nép előtt is. Sámuel szem előtt tartja Saul gondjait, és bebizonyítja, hogy ő a látó, a próféta, és a jövendő dolgokat előre elmondja (10:2–9).