2024. május 14., kedd

DÉLELŐTT | 
Az igazak és a gonoszok szétválasztása

Igehely: Mt 25:31–46; Kulcsige: Mt 25:34 „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta.”

Tegnap reggel arra próbáltunk választ találni, hogy ki az, aki készen várja az Úr Jézust? Ez az igeszakasz a tegnapitól kissé eltérően, ugyanakkor kiegészítve azt, egy másik oldalról világítja meg, hogy kiket talál készen az Úr Jézus a visszajövetelekor, és kinek fogja mondani ezeket a csodálatos szavakat: „Jöjjetek Atyám áldottai, örököljétek az országot!”

Mai igeszakaszunk tanítása az, hogy az irgalmas és önzetlen szívű emberek a mennyországba jutnak, az irgalmatlan és önző emberek elkárhoznak. Az irgalom és önzetlenség nem velünk született tulajdonságok: „Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” (Mt 9:13)

Az utolsó ítéletről és az emberek szétválasztásáról szólva az Úr Jézus megemlít néhány cselekedetet. Ezeket gyakorolhatjuk, de ezt a listát még ki lehet bővíteni, hiszen az irgalmas ember minden élethelyzetben irgalmas. Így lehet az irgalmas szeretetet gyakorolni idős, feledékeny szülők vagy nagyszülők felé, sérülten született gyermekek felé, de a munkahelyen is nagyon sokféle élethelyzetben.

„Boldogok az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek.” Irgalmas szívű embernek tartod magad? Ma vajon kik felé mutathatod meg az irgalmadat?

Nagy-Kasza Zoltán

DÉLUTÁN | 

Munkatársakat rendel a misszióba

Igehely: ApCsel 11:20–26; Kulcsige: ApCsel 11:25 „Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába.”

Ma esti elmélkedésünk egy nagyon fontos kérdésre világít rá: az evangélium hirdetése csapatmunka. Vannak élethelyzetek, amikor egyedül kell végeznünk bizonyos szolgálatokat, mivel nincs társunk, de alapvetően az Úr munkatársakat rendel a missziómunka végzésére. Már Salamon is úgy fogalmazta meg a Lélek ihletésére, hogy jobban boldogul kettő, mint egy. Hadd soroljunk fel néhány gyakorlati érvet amellett, hogy miért rendel az Úr munkatársakat a misszióba: Mert az Úr akarata az, hogy minden hívő ember vegye ki a részét a szolgálatból. Mert egy ember nem képes mindent átlátni és maradéktalanul elvégezni. Mert szükség van új munkatársak nevelésére. Mert adódnak olyan helyzetek a szolgálat során, amikor meg kell védeniük egymást (szóbeli vagy éppen fizikai támadás). Mert bátorító a szolgatársunk jelenléte, hozzáállása, buzgósága.

Megtaláltad-e már a helyedet az Úr munkájában? Kész vagy-e másokat is bátorítani, hogy kapcsolódjanak be a misszióba?

Nagy-Kasza Zoltán

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 10:1–7; Kulcsige: 1Sám 10:6 „Akkor megszáll téged is az Úr lelke, velük együtt prófétai révületbe esel majd, és más emberré leszel.”

Saul elhívásának története nagyon személyes. A felkenetés szertartása kiemeli Sault környezetéből, és elidegeníthetetlen méltóságot ad neki. Így különleges kapcsolatba kerül Istennel, ő mostantól kezdve az Úr felkentje. A felkenés titokban marad Sámuel és Saul között, és csak később válik ismertté a nép előtt is. Sámuel szem előtt tartja Saul gondjait, és bebizonyítja, hogy ő a látó, a próféta, és a jövendő dolgokat előre elmondja (10:2–9).