2024. május 24., péntek

DÉLELŐTT | 
Ne legyünk Szentlélek-szomorítók!

Igehely: Ef 4:30–32; Kulcsige: Ef 4:30 „És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.”

A Szentlelket meg lehet szomorítani – ez is bizonyítja, hogy ő személy. Megszomoríthatjuk az életvitelünk által. Pál figyelmeztet a haraggal, veszekedéssel, pletykával, a káros, romboló beszéddel és általában a másokkal szemben tanúsított helytelen magatartással kapcsolatban. Ehelyett megbocsátónak kellene lennünk, ahogyan Isten is megbocsátott nekünk.

A Szentlélek pecsétjéről is beszél az Ige. Köztudott, hogy a pecsétviasz felveszi a rányomott pecsét mintáját. A Szentlélek pedig folyton azon dolgozik, hogy a Krisztusra való hasonlóságot valósítsa meg életünkben. Mekkora befektetés! Megszomorító, amikor ilyen rendkívüli befektetés mellett az eredmény e nemes cél ellentétje!

Milyen a mi magatartásunk? Harag, keserűség, fölgerjedés, lárma, rágalmazás jellemzi életedet? Ha igen, akkor ez egy nehéz és legyőzött életről szól. Hogyan lehet eltávolítani életünkből azt, ami helytelen? Valljuk meg az Úrnak, és tegyük le a keresztnél. Kérjük őt, hogy helyébe adjon megbocsátó lelkületet.

Magatartásod és cselekedeteid Urad szomorúságára vagy örömére vannak?

Giorgiov Adrián

DÉLUTÁN | 

Övezd fel derekadat!

Igehely: Jer 1:17–19; Kulcsige: Jer 1:17 „Kösd azért derekadra övedet, indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg általuk!”

Amikor Isten arra szólította fel Jeremiást, hogy övezze fel derekát, ő azonnal tudta, hogy mire készülhet. A hosszú köntöst viselő ókori keleti ember akkor övezte fel derekát, amikor munkához látott vagy harcolnia kellett. A fiatal Jeremiás további életét az Úrért való munkálkodás és harc jellemezte. Ha Jeremiás helyében lettem volna, vajon hogyan reagáltam volna arra, amit az Úr mondott itt neki?

Isten a Lelkének vezetése által megmutatja nekünk is, hogy mi a feladatunk országa építésében. A Krisztus által nyert új életben kitartó munkára hív minket, és lelki harcokra is lehet számítani. Milyen kifogásokkal szoktunk mentegetőzni, amikor egy konkrét feladatra szólít fel az Úr? Változtassunk az ilyen szokáson! Ő megígérte, hogy megerősít és velünk lesz. Azzal bizonyítjuk, hogy ezt elhittük, ha engedelmeskedünk a parancsának. Ami a lelki harcokat illeti, szintén az ő ígéretében bízhatunk: ő velünk lesz, hogy megszabadítson!

Nekünk, újszövetségi hívőknek is intézi az Úr a felszólítást: „Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel!” (Ef 6:14).

Giorgiov Adrián

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
5 + 9 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 1:6–10; Kulcsige: 2Tim 1:8 „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által.”

Azt mondják, hogy bármilyen hír csak három napig hír, utána már nem az: megszokottá válik, legyen az jó vagy rossz. A Krisztustól kapott élet ténye is az újdonság erejével hat eleinte. Ránk is, másokra is. Aztán alábbhagy az efeletti öröm, mivel szembe találjuk magunkat különféle kísértésekkel, kudarcokkal, ellenségesen viselkedő emberekkel. Ez fájdalmasan érint bennünket. Szégyellni kezdjük azt, Aki miatt mindez történik velünk, meg másokkal is. Ezek után félénkké válunk, és elnémul a bizonyságtevésünk.