2024. május 26., vasárnap

DÉLELŐTT | 
A három személyben mégis egy

Igehely: Ef 1:1–14; Kulcsige: Ef 1:3 „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban.”

Az előttünk álló hét délelőtti témája: Isten üdvterve Krisztusban. Hatalmas terv, amelyben az én életem és a te életed is benne foglaltatik. Élet-halál kérdése ez valamennyiünk számára. Ha elfogadjuk, életet – örök életet jelent. Pál tisztában volt Isten üdvtervével, és tisztában volt azzal is, hogy aki ezt nem hiszi el – nem jut el az igazság ismeretére (2Tim 2:4) – az elszalasztja a lehetőséget. Aki viszont eljut az igazság ismeretére, az üdvözül. Legyen ez a hét a megerősödés hete, amikor az Isten igazsága felragyog előttünk, és rámutat a megváltó, a szabadító kegyelemre.

Ha ezt meglátjuk, mi is szinte egyek lehetünk Pállal, aki az efézusi levelet mivel mással kezdené, mint magasztalással. Aki felismeri a kegyelem gazdagságát, s hittel elfogadja Jézus Krisztus áldozatát, annak a szívében, lelkében, értelmében Jézus magasztalása teljesen természetes módon ott van. Nem vasárnapi program, hanem életforma. Életforma, mert ez az áldás életünk minden területére kihat, s hatását nem csak a földön érezzük. Az áldás végig kísér, míg célba nem érünk, sőt figyelmünket a cél, a mennyei világ felé fordítja. Az áldás a kiválasztással kezdődik. Az Atyának célja volt Krisztussal, egyszülött Fiával, és célja van velünk, akiket fiaivá, leányaivá fogadott. Dönthetsz úgy, hogy ebbe a családba akarsz tartozni, de csak azért, mert ő az örökkévalóság múltjában már döntött melletted. Ő a kezdeményező, te csak válaszolhatsz. De kiválasztott vagy Jézus Krisztus által, mert a Fiú meghalt érted a kereszten, hogy neked üdvösséged legyen: „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is.” Elvégeztetett! Nem csak gyermekei, de megváltott gyermekei lettünk. Hogyan történik bennünk ez a változás? Isten munkálkodik a megígért Szentlélek által, aki tanít: „hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek.” A Szentlélek formál, vezet, s adja a kegyelmi ajándékokat, s termi a maga gyümölcsét éle-tünkben.

Három személy – Atya, Fiú, Szentlélek – s mégis egy. Nem megoldandó teológiai probléma, hanem az Isten áldásainak, szeretetének különleges, életet adó kiáradása. Magasztaljuk őt ezért!

Fodor István

Imaáhítat: 

Ajánljuk fel gyermekeinket az Úrnak, hogy megismerjék a Szabadítót! – 2Móz 10:2

Bibliaóra: 

A felhő: Isten jelenléte – 4Móz 9:15-23; 10:34-36 (2Móz 13:21)

DÉLUTÁN | 

Növekedés Krisztus dicsőségére

Igehely: Fil 1:1–11; Kulcsige: Fil 1:6 „Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.”

Pál akkor is közösségben van a filippiekkel, amikor fogságban van. De mi is az a közösség? Közeli ismerősök? Barátok? Társaság, akik jól érzik magukat együtt? Akik közel vannak egymáshoz? Több, sokkal több. Fizikailag lehetünk közel, de lelkileg fényévekre távol. De ha lelkileg közel vagyunk, a fizikai távolság nem számít. Pál – valószínű, hogy egy római börtönben – imádkozik a filippiekért. Lehet-e barátok nélkül, közösség nélkül az, aki így imádkozik a szentekért, és hálát tud adni mindenkor a hűségükért, a hitükért?

A közös cél, a közös hit, a Krisztus ügye szétválaszthatatlanul összekapcsolja Pált és a gyülekezetet. Nincs annál nagyobb hálaok, mint amikor azt látja Pál, hogy nyugodt lehet a gyülekezet jövője felől, mert az az Isten kezében van. Az evangélium az egész gyülekezet nagy, közös ügye. Nagy példa ez gyülekezeteinknek, hogy nem lehet csak néhány elszánt „harcosra” bízni az Isten ügyét. A jó munka, amit Isten elkezdett közöttük: szolgál az egész gyülekezet. Nem a már elvégzett munkában gyönyörködnek, hanem tekintetüket a célra szegezve, együtt szolgálnak. Isten nem végez félmunkát, tovább formálja őket igazi, szolgáló gyülekezetté. Ez a szolgálat nem menne saját erőből, csak az ő vezetésével. Ezért a vezetésért könyörgött Pál.

Amit ő elkezd, azt be is fejezi az Úr napjára, s akkor a gyülekezet készen várja Urának visszajövetelét. De még nincsenek a célban. A mély hitnek ismeretekre is szüksége van, értelemre, melyet a Szentlélek átjár az Isten világosságával. Miközben ezért könyörög az apostol, szavaiból végtelen szeretet árad a gyülekezet felé, a Krisztus Jézus szeretete. Ez az a megbonthatatlan kapocs, mely összekapcsolja a tagokat egymással, Pált is a filippiekkel.

Adja az Úr, hogy így szolgálva őt, hitben, ismeretekben gyarapodva, krisztusi szeretetben, tévelygés nélkül haladjunk mi is zarándokutunkon a Krisztus napja felé!

Fodor István

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 10 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”

„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére. Igaz, csakhogy egyrészt ott a világ – görögül kosmos – szó az emberekre utal, itteni igénkben pedig az Istentől eltávolodott, vele teljesen szembenálló közegre, ami nem az Atyától van. A három ezt leíró kifejezés jól átfogja és bemutatja, hogy a testi és önző kívánságok, kiegészülve a büszke életmóddal mennyire Istentől idegen gondolkodást és viselkedésmódot eredményeznek. Ezekhez a megalapozottan hívő, folyton fejlődő keresztényeknek nem lehet semmi közük (Jak 4:4).