2024. május 30., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Egyetlen örömhír létezik

Igehely: Gal 1:6–12; Kulcsige: Gal 1:9 „Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!”

Milyen jó volt tegnap délelőtt Pál thesszalonikaiaknak írt dicsérő, örvendező szavait olvasni, mely szinte túlcsordul a szeretettől. A gyülekezet iránt érzett szeretet ugyanaz, de most megismerhetjük a gyötrődő, szenvedő, dorgáló Pált. A galaták elfordultak a kegyelem Istenétől. Visszatértek a rabságba, a törvény hatalma alá. „Hiszünk Jézus Krisztusban, de egy nagyon fontos kiegészítést hozzáadunk. Így lesz teljes, világos, érthető.” – hangzik a tévtanítók ajkáról. Igen, a tanokat, az elméleteket lehet fejleszteni, lehet hozzáadni, de az Isten kegyelme teljes. Nincs, mit hozzátenni. Elvégeztetett. Az örömhír eltorzítása a gyülekezet megzavarását is maga után vonja. Zűrzavar, amiben egy pillanatra meg kell állni, és tisztázni kell a gyülekezet viszonyát a tévtanítókhoz: embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek?

Nem a nagyszerű szónoki adottságok, az igehirdető népszerűsége, a remekül felépített istentiszteleti alkalom hitelesíti az üzenetet. Az evangélium egy ingyenes, meg nem érdemelt kegyelem. Aki ettől az üzenettől eltér – még én is, vállalja Pál – tévtanító!

Fodor István

DÉLUTÁN | 

A növekedés eszközei

Igehely: 1Kor 3:5–9; Kulcsige: 1Kor 3:6 „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.”

Gondoltál-e már arra, kedves testvérem, hogy a gyülekezeted egy olyan kert, amelynek gyümölcsöt kell teremnie? A gyülekezetben a szolgálat nem más, mint a talaj előkészítése, a vetés, az öntözés, majd a betakarítás. Pál a gyülekezeti szolgálatok pontos értékelését adja ebben a gyémánt tömörségű mondatban. Bármilyen gondos kertész volt Pál és Apollós, a növekedést, az áldást Isten adta, tehát személyük jelentéktelen. A korinthusiak tévedtek, amikor az eszközöket, a szolgákat a Mester szintjére emelték.

Ugyanakkor a szolgálatok különbözőségét is megemlíti Pál. Fogadjuk el, hogy az Isten kertjében különböző feladatok vannak, de mindegyikre szükség van, egyetlenegy ember sem képes elvégezni minden munkát. Nincs versengés, hiszen a cél ugyanaz: „Aki ültet, és aki öntöz: egyek.” Nincs elszigetelt szolgálat, mindenkire szükség van, mint a test tagjaira. Nem az a fontos, hogy ki milyen feladatot végez, hanem az, hogy Isten előtt meg tudjon majd állni, mint jó és hű szolga.

Fodor István

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 3 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 1Jn 2:15–17; Kulcsige: 1Jn 2:15 „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.”

„De hát Isten is úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte!” – hivatkozhatnál a Biblia legismertebb igeversére. Igaz, csakhogy egyrészt ott a világ – görögül kosmos – szó az emberekre utal, itteni igénkben pedig az Istentől eltávolodott, vele teljesen szembenálló közegre, ami nem az Atyától van. A három ezt leíró kifejezés jól átfogja és bemutatja, hogy a testi és önző kívánságok, kiegészülve a büszke életmóddal mennyire Istentől idegen gondolkodást és viselkedésmódot eredményeznek. Ezekhez a megalapozottan hívő, folyton fejlődő keresztényeknek nem lehet semmi közük (Jak 4:4).