2024. május 4., szombat

DÉLELŐTT | 
Jeruzsálem és a templom sorsa

Igehely: Mt 23:37–24:2; Kulcsige: Mt 24:2 „Ő azonban így szólt hozzájuk: Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”

Úgy érezzük, hogy Jézus könnyes szemmel mondja ezeket a szavakat. Siratja Jeruzsálemet és a népét. Annyira fájdalmas neki, hogy elutasítják Isten irgalmát, kegyelmét, amit mutat a Fiában, Jézus Krisztusban. Inkább bíznak a vallásukban, a templomukban. De ezek nem maradtak meg, valóban elpusztultak Jézus szava szerint. Több évszázadon át a zsidó nép szétszóródott a világ minden tájára.

De eljön az a nap, amikor újra el fogják mondani a zsidók is: „Áldott, aki az ÚR nevében jön!” A romokból Isten új jövőt épít az ő kegyelmének és irgalmának köszönhetően. Nagyon közeledik az a nap, amikor Jézus visszajön dicsőségben. Addig készüljünk erre! Figyeljünk az Isten Igéjére; ne bízzunk a templomunkban, a vallásunkban, semmiben, ami a miénk; csakis Jézusban és az ő szeretetében!

Ez az egész világ és minden, ami benne van, elmúlik; Jézus országa marad meg örökké. Benne vagy már Isten országában? Figyelmezteted azokat, akik még kívül vannak? Imádkozzunk, hogy Isten áldja meg a zsidó népet is megtéréssel!

Hessel Keutel

DÉLUTÁN | 

A megtérés segít rajtunk

Igehely: Ézs 30:12–18; Kulcsige: Ézs 30:15 „Mert így szól az én Uram, az Úr, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek! De ti nem akarjátok.”

Milyen fájdalmas dolog, amikor az emberek a rengeteg figyelmeztetés ellenére még mindig nem akarják meghallani Isten hangját. Amikor még mindig a saját erejükben, teljesítményükben vagy képességükben bíznak inkább, mint Isten kegyelmében.

Ebben a szakaszban Júda lakossága segítséget keres Egyiptomnál az ellenség ellen, és szövetséget köt velük, miközben Isten arra buzdítja őket, hogy őbenne bízzanak. Biztosan tudják, hogy ha Istenhez fordulnak, fel kell adniuk a bűnös életmódjukat. De ezt semmiféleképpen nem akarják. Ez túl nagy áldozat lenne! Elképzelhetetlen, hogy inkább a bűnhöz ragaszkodnak ahelyett, hogy megtérnének, abbahagynák a gonoszságukat, hogy megtapasztalhassák Isten megváltó erejét és kegyelmét! Vagy nem annyira elképzelhetetlen? Nem olyanok vagyunk mi is sokszor? „A megtérés segítene rajtatok! A béke és a bizalom erőt adna nektek!”

Ő az Isten, mi a teremtményei vagyunk. Engedjük, hogy ő irányítsa az éle-tünket! Engedelmeskedjünk mindenben az ő hangjának! Boldogok azok, akik benne reménykednek!

Hessel Keutel

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
7 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.