2024. május 9., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Szemük láttára felemeltetett

Igehely:ApCsel 1:4–14; Kulcsige: ApCsel 1:9 „Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.”

Jézusnak földi élete során gondja volt arra, hogy tanítványai jelek és csodák által saját szemükkel megbizonyosodjanak az ő messiási volta felől. Elérkezett a búcsúzás ideje. A tanítványok most szemtanúi lehettek Jézus felemeltetésének is. Megdöbbenve álltak, és nézték a távozó Jézust, akit lassan felhő takart el szemük elől. Ők lettek Jézus földi életének hiteles szemtanúi. Jézus parancsba adta nekik, hogy maradjanak Jeruzsálemben, és várják meg a Szentlélek kitöltetését. Ahhoz, hogy valóban tisztán lássanak, és értsenek mindent, szükségük volt a Lélek jelenlétére és erejére. A Szentlélek kitöltetése után már nemcsak arról tettek bizonyságot, amit szemükkel láttak, hanem arról is, amit a Lélek megvilágosított előttük az Ige által. Így illeszkedett egybe mindaz, amit láttak, azokkal a prófétai igékkel, amit a próféták már korábban megírtak.

Hit által így nyitotta meg az Úr a mi szemeinket is, hogy lássuk őt úgy, mint „aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható” (Jel 1:8b). A mi szemeink miről tehetnek bizonyságot?

Pardi Benjámin Attila

DÉLUTÁN | 

Isten jobbjára ült

Igehely: Mk 16:14–20; Kulcsige: Mk 16:19 „Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.”

Az emberek többsége jobbkezes. Jobbkézzel tanulunk meg írni, eszközöket használni, így a jobbkezünkkel ügyesebb és precízebb munkát tudunk végezni. A jobbkéz a Bibliában is az erőt és a hatalmat szimbolizálja. Amikor azt olvassuk, hogy Jézus az Isten jobbjára ült, azt értjük alatta, hogy minden hatalom és erő Jézus Krisztusnak adatott. Emberileg szólva Jézus az Isten jobbkeze. Ő az, „akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid 1:2–3).

A mi helyünk a Jézus jobbján kell legyen, amint a menyasszony is a vőlegény jobbján foglal helyett. Amikor Jakab és János anyja azt kérte Jézustól, hogy fiai Jézus jobb és bal keze felől üljenek az ő országában, akkor valóban nem tudta, mit kér. Az Úr Jézus azt mondta, hogy amikor eljön, „összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja” (Mt 25:32–33).

Adjunk hálát Istennek, hogy vele együtt minket is feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért (Ef 2:6)!

Pardi Benjámin Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
9 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 13:16–32 Kulcsige: ApCsel 13:22 „Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: «Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.»”

Igeszakaszunk úgy utal Dávidra, mint Isten szíve szerinti férfira. Minden bukása és kudarca ellenére így emlékezik meg róla az Újszövetség. Pedig csak annyira volt tökéletes, mint bármelyik kisgyermek, akit az édesapja végtelenül szeret. Isten Dávidban való örömének nem a Dávid teljesítménye, hanem az Ő szíve volt az oka.