Igehely: Lk 7:1–10; Kulcsige: Lk 7:7 „De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.”
A százados hitét Jézus példaként állította a sokaság elé. Talán bennünk is ébredhet vágy: milyen jó lenne, ha ilyen egyszerűen tiszta, kételyektől mentes hitünk lenne! Hogyan tudnánk így hinni Jézusban? Az igében azt olvassuk, hogy: „Amint hallott Jézusról…”, hit ébredt a szívében. A rómaiakhoz írott levélben Pál így írta: „A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.”
Istent az Ige által ismerhetjük meg. Nem tudunk hinni abban, akit nem ismerünk, vagy csak felületes információink vannak róla. Ahhoz, hogy Jézus Krisztust Isten Fiaként, megváltóként, szabadítóként, gyógyítóként lássuk, meg kell ismernünk, személyes kapcsolatban kell vele élnünk. Jézus az ige olvasásakor, a Szentlélek által lehet naggyá az életünkben. Amilyen naggyá lesz bennünk, akkora lesz a hitünk is. Annyira szeretjük Jézust, amennyire szeretjük az Igéjét.
A százados hittel fogadta a Jézusról hallottakat: felismerte a mindenhatót, a gyógyítót, és meglátta magában a kegyelemre szorult bűnöst. Az Ige hitet gyújtott benne, a hite pedig cselekvésre indította Jézust. Mondjuk a századossal együtt: Jézus, csak szólj!
Van-e éhség bennünk Isten Igéje iránt? Mindennapi táplálék a lelkünknek Isten Igéje? Mi az, ami ellopja az időt az igeolvasástól?
Kiss János
Miért feledkezel meg rólunk?
Igehely: JSir 5:1–6, 16–22; Kulcsige: JSir 5:20 „Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át?”
Irgalomért esedező imádság hangzik el a próféta ajkáról. Népe fájdalmas helyzete miatt nem másokat okol, nem Istent hibáztatja. Miközben szemléli, és maga is átéli a szenvedés mélységeit, becsületesen megvallja, hogy Isten igazságos büntetése alatt roskadozik népe. Bűnvallása után Istenhez fordul, mert ismeri az igazán ítélőt, tudja, hogy Ura féltőn szerető Atya, aki mindent megtett azért, hogy visszatartsa gyermekeit a pusztulás útjáról. Nem azt kéri tőle, hogy nézze el a nép bűnét, hanem megtérésért, új esélyért könyörög.
Az engedetlenség útjára térő ember tékozló fiúként szakítja el magát az Istentől, a Sátán céltáblájává válik, előbb-utóbb tettei következményei is utolérik. Isten kegyelme, hogy a Szentlélek a bűn mocsarában is közel jön a rabságba esett lélekhez, megszomorítja a terhe alatt roskadó embert, és hirdeti számára a megtérés lehetőségét.
Ne takargassuk vétkeinket, ne bujkáljunk Isten elől! Valljuk meg azokat Isten előtt, és könyörögjünk irgalomért! Jézus Krisztus vére elég, hogy elmossa tisztátalan életünk szennyét. Isten nem feledkezett el rólunk. Minket se csapjon be a Sátán a hazugságaival: panaszkodás, mások hibáztatása helyett ismerjük el, hogy mi feledkeztünk meg szerető Atyánkról!
Kiss János
Új hozzászólás