2024. szeptember 28., szombat

DÉLELŐTT | 
Állandóan hálát adok

Igehely: Zsolt 34:1–11 Kulcsige: Zsolt 34:2 „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.”

Sokszor úgy érezzük, megszégyenítenek bennünket Dávid zsoltárai. Egy másik szövetségben élt, istenismeretre is kevesebb lehetett, mint nekünk, mégis annyira túlcsordul belőle a hálaadás és az Isten dicsérete, hogy az mindenképp példa számunkra. Te mivel szoktál dicsekedni, kimondva vagy kimondatlanul? „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6:45b). Be kell látnunk, hogy annyi mindennel megtelik a szívünk, ami nem Isten dicsérete, legyen az akár aggódás, félelem vagy a kívánságaink betöltésére való igyekezet. Szükség van az elcsendesedésre, arra, hogy rendet rakjunk az éle-tünkben, az értékrendünkben, hogy a legfontosabb kerüljön az első helyre, és maradjon is ott. Mindenkor.

A hivatalos hálaadó napok elmúlnak, de mégis váljon természetessé, hogy a mindennapjaink hálaadók. Elsősorban egyénenként nekünk, de családjainkban és gyülekezeteinkben is. „Hirdessétek velem az ÚR nagyságát, magasztaljuk együtt az ő nevét!”

Sípos Dénes

DÉLUTÁN | 

Akkor jön el a vég

Igehely: 1Kor 15:21–26; Kulcsige: 1Kor 15:24 „Azután jön a vég, amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.”

Olyan szomorú, hogy emberek egy szűk köre annyira ragaszkodik a hatalomhoz, hogy az sem számít nekik, ha emberek széles köre megy a halálba vagy nyomorgásba. Megéri? Vajon meddig tarthatják meg a hatalmat, az erőt? Rossz hírem van, uraim: csak idő kérdése, „Azután jön a vég, amikor átadja az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.” Viszont jó hírem van, testvéreim, ami valaminek/valakinek a véget jelenti, nekünk az életre kelés idejét hozza el. Minden itt a földön, legyen az élőlény vagy tárgy, az elmúlásnak, enyészetnek van alávetve, és ez sokszor fájdalommal, szenvedéssel, küzdelemmel jár, de hadd bátorodjék a szívünk! Krisztus, a halálon győztes előttünk jár, nekünk csak alázattal benne bízva, hűséggel követnünk kell őt. „…mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”

Sípos Dénes

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Lk 10:17–24 Kulcsige: Lk 10:21 „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: «Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak.»”

Harminc évvel ezelőtt jelent meg egy film, amely Lukács evangéliuma alapján mutatta be Jézus életét. Több nyáron is levetítettem ezt a filmet kultúrházakban, sátrakban, utcán, még kocsmák udvarain is. Összességében vagy negyven alkalommal néztem meg, de nem tudtam megunni! A nézőket is megragadta, mert bemutatott egy mosolygós, derűvel, örömmel teli Jézust. Az emberek könnyen azonosultak vele. Ugyanakkor sokan a hívők közül megbotránkoztak: szerintük Jézus szentebb, visszafogottabb és komolyabb volt.