2024. szeptember 3., kedd

DÉLELŐTT | 
Izsák házassága: Isten útmutatása

Igehely: 1Móz 24:10–14, 62–67; Kulcsige: 1Móz 24:63 „Estefelé kiment Izsák imádkozni a mezőre. Amint föltekintett, látta, hogy tevék közelednek.”

Az istenfélő Ábrahámnak istenfélő a szolgája is, aki az urától való megbízást még az evésnél is elsőbbrendűnek tartja (1Móz 24:33).

Valahol van egy lány, akit Isten Izsáknak rendelt feleségül, a feladat őt megtalálni, az alapelvekhez ragaszkodva, Isten útmutatását kérve és követve. Izsák felesége nem lehet kánaánita, de hajlandó kell legyen eljönni Kánaán földjére. A hívő fiatalnak ne legyen világi társa, de legyen kész elmenni a társával széles e világra, oda, ahova az Úr küldi.

Az Ábrahám sátraitól kb. 900 km-re lakó Rebekát a szolga könnyen megtalálja, mert ahogy Ábrahám előre megmondta, az Úr angyala járt előtte, Izsák pedig hűségesen kijárt „elmélkedni” a mezőre.

A párválasztásra, de az élet minden más területére Isten az Igén keresztül útmutatásokat ad számunkra. Áldottak akkor leszünk, ha ezeknek engedünk. Az Úrral való bensőséges kapcsolat áldása a személyes vezetés, ő azt ígérte: „Szemeimmel tanácsollak téged” (Zsolt 32:8). Az Isten útmutatását követve nyert feleség jószívű, szorgalmas, szép, általa Izsák vigasztalás nyert.

„Gyöngéd pásztor, mutass utat, vezesd lábam a keskeny utadon.” (Magasztaljuk Istenünket 90.)

Dimény Ernő

DÉLUTÁN | 

Gondolj Istenedre, míg időd van

Igehely: Préd 11:9-12:2, 13-14 (12:1-4, 15-16); Kulcsige: Préd 12:1 „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!”

Az örökkévalóság szemszögéből ez a földi élet csak egy szempillantásnyi idő, de nagy jelentőségű, mert örök sorsunk ebben a földi életben dől el.

Az emberek szeretnek örvendezni, élvezni az életet. Ez nem is bűn önmagában: szabad örülni az örülőkkel, jó társaságban örülhetünk a kezünk munkájának, ifjúkorunkban elvett feleségünknek, a családnak, a természet szépségének. A baj az, amikor valaki a bűnös dolgokban leli örömét, nem törődve Teremtőjével és az ő akaratával.

Isten keresésének az ideje az ifjúkor, mert nem biztos, hogy megérjük az időskort. Fiatalon sokkal könnyebb megtérni. A statisztika szerint az a gyülekezetben felnőtt fiatal, aki 18 éves koráig nem tér meg, később sokkal nehezebben tud. Ha a szív megkeményedik, bűnökkel, szenvedélyekkel megkötöződik, és mint sűrű felhő, rátelepszik az időskor sok nehézsége, talán az értelem is beszűkül, nagyon nehéz már a múltat rendezni.

Az Úr Jézus az életét adta értünk, hogy a kárhozattól megmentsen, méltó, hogy ne csak idős napjainkat, hanem fiatalságunkat és egész életünket neki szenteljük, az ő parancsolatait megtartsuk, mert ez az ember fő dolga. Ma este még időd van, „minden titkos dologgal” jöjj az ő keresztjéhez!

Dimény Ernő

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
4 + 16 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.