2025. február 18., kedd

DÉLELŐTT | 
A szív tisztasága

Igehely: Mk 7:14–23 Kulcsige: Mk 7:20 „Ami az emberből kijön, az teszi őt tisztátalanná.”

A farizeusok legfőbb kérdése a ceremoniális tisztaság. Számukra a törvény megtartása és a hagyomány célja a tiszta és tisztátalan dolgok elkülönítése, valamint a tisztaság megtartása és a tisztátalanságtól való óvakodás. A Mester tanításából azonban világossá válik, hogy nem külsőségek és szokások gyakorlása tesz valakit tisztává vagy tisztátalanná. Urunk rámutat, hogy a tisztátalanság és az azzal járó bűnök, de a törvény megtartása és a tisztaság is elsősorban a szívben kezdődik. A legkritikusabb kérdés tehát szívünk állapota (Péld 4:23).

Ahogyan a hagyományaink nem kerülhetnek Isten Igéje elé, úgy nem előzhetik meg a külső kegyességi gyakorlatok a szív őszinte és megtérésből fakadó megtisztulását sem. Mert a hagyományok és a külsőségek gyakorlása nem tudja megtisztítani a szívünket. A szívünk megváltozása viszont meg tudja tisztítani külső megnyilvánulási formáinkat és szokásainkat.

S itt ismét a tegnapi gondolathoz térünk vissza, mert ezt a belülről kifelé ható életváltozást az emberek hagyománya nem tudja kimunkálni, csak egyedül a teljes Írás, amely Istentől ihletett (2Tim 3:16), és Isten Szentlelke, aki újjászül és megszentel (Zsolt 52:12–14).

Zsemlye Alfréd

DÉLUTÁN | 

Dicsekvés a Krisztus keresztjében

Igehely: Gal 6:11–18 Kulcsige: Gal 6:14 „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.”

A megigazulás hit által van, középpontjában a kereszt áll. Ez a tény kivesz mindent a kezünkből, amivel dicsekedhetnénk. Hiszen a kereszt azt hirdeti, hogy mindnyájan szűkölködünk Isten dicsősége nélkül, és kivétel nélkül rá vagyunk szorulva Isten mérhetetlen üdvözítő kegyelmére és szeretetére. A világi dicsőséget hajszoló ember számára a kereszt gyalázat, mert megszégyeníti az önmagukkal dicsekvőket. Mert lábánál állva nincs helye másnak, csak az alázatnak.

A hívőnek azonban egyenesen dicsekvés Krisztus Urunk keresztje, mert számára keresztre feszíttetett a világ, és ő is a világ számára. Tudja, hogy minden igazsága ebben az áldozatban áll, s ezért nincs is más, amivel méltán dicsekedhetne, csak a Jézus Krisztus keresztje. Viszont ez az egyetlen dicsekvés, amelyet nem lehet elvenni tőlünk, és amely soha meg nem szégyenít! Mert magában hordozza a reménységet, hogy majd azzal együtt fogunk megdicsőíttetni, akivel együtt most keresztre vagyunk feszítve (Gal 2:20 és Róm 8:17).

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Fi­lip­pi­ben vég­zett misszió­mun­ka miatt Pál és Szi­lász igaz­ság­ta­la­nul szen­ve­dett, és bör­tön­be ke­rül­tek. Köz­ben a bör­tön­őr meg­tért, és ház­né­pé­vel, akik hit­tek, be is me­rít­kez­tek még azon az éj­sza­kán. A város elöl­já­rói más­nap meg­üzen­ték a bör­tön­őr­nek a tör­vény­szol­gá­kon ke­resz­tül, hogy bo­csás­sa sza­ba­don az apos­to­lo­kat. De mivel nyil­vá­no­san meg­ver­ték, és bör­tön­be zár­ták őket íté­let nél­kül, pedig római pol­gá­rok vol­tak, ezt Pál és Szi­lász nem hagy­ta annyi­ban. Azt kér­ték, hogy jöj­je­nek el az elöl­já­rók, és maguk ve­zes­sék ki őket, ne ti­tok­ban bo­csás­sák el, mint va­la­mi go­nosz­te­vő­ket.