2025. február 3., hétfő

DÉLELŐTT | 
A halál nem a vég

Igehely: Mk 5:35–43 Kulcsige: Mk 5:39 „Bement, és így szólt hozzájuk: «Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.»”

Jairus, a zsinagógai elöljáró a közösségben fontos és mindenki által tisztelt személy volt. A többi vallási vezetővel ellentétben ő helyesen viszonyult Jézushoz: hitt benne, elhitte, hogy Jézus kezének érintése meggyógyítja beteg leányát. Azért hívta meg a házához. Amikor megpróbálták lebeszélni arról, Jézus megerősítette a hitét: „Ne félj, csak higgy!” Jairus teljesen kiszolgáltatott volt Jézus előtt; leányát csupán Ő adhatta vissza neki.

Az új életre keltő csoda csendben történt, bent a szobában, csak néhányan voltak jelen. Amikor életre keltette, Jézus nem ráhelyezte a kezét, mintegy leuralva, hanem megfogva a gyermek kezét, mintha a testvére lett volna. Kedvesen szólította, és a leányka válaszolt. A halott gyermekkel Jézus úgy beszélt, mint aki él, mert Isten számára a halottak is elevenek. És miután új életre ébredt, Jézus gondoskodott róla, hogy adjanak neki enni.

Felvállaljuk a hitünket? Ki az a családunkban, akin csak Jézus segíthet? Hogyan gondoskodunk arról, akit az Úr új lelki életre keltett?

Borzási Dávid

DÉLUTÁN | 

A bűnösök szétszóratnak

Igehely: Zof 3:1–13 Kulcsige: Zof 3:8 „Azért várjatok rám – így szól az Úr –, arra a napra, amikor mint vádló előlépek! Mert úgy döntöttem, hogy összegyűjtöm a népeket, egybegyűjtöm az országokat, és kiöntöm rájuk bosszús haragomat, haragom egész hevét. Bizony, felindulásomnak tüze pusztítja majd az egész földet!”

Zofóniás próféta Isten ítéletét hirdette meg Júda fölött, mivel a szent Isten bűnösnek találta őket. Négy bűnt nevezett meg, amely nekünk, újszövetségi hívőknek is kísértés, és Isten ítéletét vonja maga után: az engedetlenség, az intés elutasítása, a hitetlenség – hogy nem bízunk Istenben, és a komolytalan istentisztelet. A krisztusi testvériség helyett megromlanak a kapcsolatok: egymást kizsákmányoljuk, bizalmatlanok vagyunk egymás iránt, az igét hiteltelenül hirdetjük, a szent dolgokat megbecstelenítjük.

A környező népeket sújtó ítéletnek arra kellett volna késztetnie Júdát, hogy felismerje a helyzet komolyságát, magába szálljon és megtérjen. Ha mi nem is foglalkozunk Istennel, Ő jelen van közöttünk, és gondoskodik arról, hogy igazságának előbb-utóbb érvényt szerezzen – még a kárunkra is.

Az engedetlen és hitehagyott többségnek Zofóniás az ítéletet hirdette. A megtört szívű, szegény és nincstelen maradéknak pedig azt prédikálta, hogy várjanak az Úrra. Ennek a maradéknak a beszéde és a cselekedete igaz volt. Legyen a miénk is!

Borzási Dávid

 Napi áhítat

Igehely: Énekek 8:4–7 Kulcsige: Énekek 8:6 „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.”

Az Énekek éneke arról az igazi szerelemről szól, amit az Istentől ajándékba kapott társ iránt érez az ember. Egyes bibliamagyarázók szerint Sulamit egy fiatal lány, aki vidéken él, több fiútestvére is van. Szemet vet rá a király, meg akarja hódítani, és a saját háremének tagjává tenni. A lánynak a szíve azonban már foglalt, egy pásztorlegénybe szerelmes. A legény neve nincs megemlítve – de ő bizonyult az igazinak, ő volt Isten ajándéka Sulamit számára.