Igehely: Mk 5:40–43 Kulcsige: Mk 5:42 „A leányka pedig azonnal felkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól.”
A tizenkét éves leányka feltámadásánál csak a szülők és a szűk tanítványi kör: Péter, Jakab és János voltak jelen. A csoda nem a zűrzavarban, a hangosan sírók és jajgatók szeme előtt történt, hanem a betegszoba zárt ajtaja mögött, halotti csendben. Az is figyelemre méltó, hogy az Úr nem valami szenzációs módon keltette életre a leánykát: megfogta a kezét, mintha csak aludna, és megszólította, mintha ébreszteni kellene. Erre a leányka azonnal felkelt és járt. Mintha a világon a legtermészetesebb dolog történt volna! A csoda „hétköznapiságát” tovább fokozza, hogy egy kislánnyal történt, olyan személlyel, aki – különös tekintettel a korabeli társadalmi viszonyokra – a gyengeséget és kiszolgáltatottságot képviseli.
A csodát nem mindenki láthatja meg, csak azok, akik hisznek, és akiknek ezért az Úr megengedi, hogy megláthassák: a Szentlélek mindennapi, egyszerű körülmények között, gyenge és kiszolgáltatott emberekben végzi életet adó munkáját.
Le tudunk csendesedni? Mit látunk? Mi akadályozza látásunkat?
Borzási Dávid
Cselekedeteinket Isten méri le
Igehely: 1Sám 2:1–10 Kulcsige: 1Sám 2:3 „Ne beszéljetek oly sokat büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedés! Hiszen mindentudó Isten az Úr, és ő teszi mérlegre a tetteket.”
Anna imádsága bemutatja, hogy mit kezd a szent Isten az ember bűnösségével. Mindenekelőtt az Úr megvizsgálja, mérlegre teszi az ember cselekedeteit (2.v.), aztán megalázza a bűnösöket (3–5.v.), életre kelti a halottakat (6.v.), gazdaggá teszi a szegényeket (7.v.), felmagasztalja az alázatosakat (8.v.), megőrzi azokat, akik hisznek benne (9.v.), végül pedig megítéli a gonoszokat (10.v.).
Amikor Isten leméri cselekedeteinket az Ő igazságának mérlegén, akkor azok „híjával találtatnak” (Dán 5:27), hisz „minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha” (Ézs 64:5). Mi helyesnek ítélhetjük cselekedeteinket, de Ő megvizsgálja a szívünket – vagyis a cselekedeteink mögött meghúzódó érzelmeket, gondolatokat és terveket (Péld 16:2). A lelkünkbe néz, és aszerint fog ítélni, amit ott lát (Péld 24:12).
Anna örömének középpontjában Isten volt, aki boldog állapotának a forrását képezte. Amikor Isten leméri cselekedeteinket, hadd találjon iránta való lelkesedést, róla szóló gondolatokat és országa építését célzó terveket szívünkben!
Borzási Dávid
