Igehely: Mk 6:1–6 Kulcsige: Mk 6:4 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: «Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában.»”
Názáretben úgy gondolták, hogy jól ismerik Jézust: közönséges ácsnak tekintették, akinek ismerték származását és képességeit. Pedig hallhattak arról, hogyan tanította a sokaságot, és csodatetteinek híre minden bizonnyal eljutott a szülőfalujába is. Olyannyira nagy volt a hitetlenségük, hogy Jézus megháromszorozza a szomorú megállapítást: „csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában” vetik meg a prófétát, botránkoznak meg benne.
Hitetlenségükben az a megdöbbentő – Jézus is elcsodálkozik rajta –, hogy közben felismerték benne mindazt, ami az Istentől nagyon várt Prófétát jellemzi: az igét „kapta”, a bölcsesség „adatott” neki, a csodák „általa” történnek, vagyis rajta keresztül, sőt még a származása is titkos, mivel Józsefet, a nevelőapját nem említik. Az Úr kegyelme nyilvánult meg abban, hogy hitetlenségük ellenére néhány csodát mégis tett közöttük.
Milyen botránkozástól és hitetlenségtől kell az Úrnak megszabadítania minket, hogy az Urat az Ő valósága szerint, méltóképpen szolgáljuk?
Borzási Dávid
Nem kívánja a bűnös halálát
Igehely: Ez 18:21–24 Kulcsige: Ez 18:21 „De ha a bűnös megtér, és nem követi többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem kell meghalnia.”
A Biblia azt tanítja, hogy Isten megbünteti a bűnt, érvényt szerez szentségének és igazságának. Ugyanakkor Istent elszomorítja az ember büntetése és halála: azt kívánja, hogy a bűnös megtérjen és éljen (vö. Ez 32:11).
Az örökölt bűnösség láncolatát a személyes megtérés töri meg. A 21–22.v. a bűnös ember megtérését írja le, aki elhagyja bűneit, és Isten igazsága szerint él. A 24.v. a fordított helyzetnek a leírása. A két igeszakasz egymással párhuzamos, tükörképben vannak egymással.
Mindkét leírás fordulással kezdődik: az egyik ember „megtér”, a másik „eltér”. Közöttük található Isten „kívánsága”, akarata: a bűnös megtérése. Isten hívása a lelki és erkölcsi megtérésre végigvonul a Biblián; Isten már Kaint erre szólította (1Móz 4:7), és a Biblia utolsó lapjain is erre hív mindenkit (Jel 22:17).
A megtérés kettős cselekedet: bűnbánatot tartunk és hiszünk Krisztusban. Mindazt elvetjük, amiről felismerjük, hogy bűn. Ezt Isten a Krisztusban való hit áldásával jutalmazza, amely „törvény és igazság” szerinti életben nyilvánul meg.
Borzási Dávid