2025. január 17., péntek

DÉLELŐTT | 
Jézus küldetése

Igehely: Mk 2:13–17 Kulcsige: Mk 2:17 „Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzájuk: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Jézus a bűnösökért küldetett. Megtérésre hívással kezdi a szolgálatát: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1:15).

A béna meggyógyítása által Márk elénk tárja az evangélium egyik legalapvetőbb tanítását. A konfliktushelyzetben, ami kialakult a vallási vezetők és Krisztus között, az Úr kinyilatkoztatja bűnbocsátó hatalmát. A tanítás után meglátta Lévit, aki a vámszedő asztalnál ült, és megtérésre hívta. Lévi azonnal felkelt és követte Őt, megtért Jézushoz. Elhívása olyan örömet jelentett számára, hogy nagy ünnepséget rendezett. Erre meghívta az Urat és a vámszedő barátait is. Az írástudók és a farizeusok ezért azzal vádolták Jézust, hogy a bűnösökkel vállal közösséget. Ennek kapcsán kijelenti a küldetését: „Nem az egészségeseknek van szükségük az orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre” (Mk 2:17).

Jézus Krisztus küldetésének célja megvalósult a te életedben? Jézus Krisztus most téged küld, kész vagy betölteni a küldetésedet?

Vajda Miklós

DÉLUTÁN | 

„Akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek!”

Igehely: 2Kor 5:11–15 Kulcsige: 2Kor 5:15 „És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.”

Jézus Krisztus halála nemcsak megváltást hozott számunkra, hanem az énünk halálát is: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem: azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2:20). Az énünket csak úgy tudjuk halálba adni, ha a Krisztus szerelme szorongat. Ez a szerelem késztette Pált munkára, és azért nem törődött azzal sem, ha bolondnak tartják. Ki lenne olyan bolond, hogy visszatérjen abba a városba, ahol megkövezték? Csak az az ember, aki teljesen odaszánta magát Istennek. Pál meghalt önmagának, és most már Krisztus élte benne az életét. Pál hit által azonosult Krisztus halálával és feltámadásával, és ugyanazzal az önzetlenséggel élt, mint az Úr.

Mi képtelenek vagyunk így élni a magunk erejéből. Akármennyire igyekszünk, hiába próbáljuk megjavítani az énünket, mert ez nem fog menni. Éppen ezért adjuk halálba, hogy aztán már ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki meghalt értünk!

Vajda Miklós

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?