2025. január 2., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Bemerítő János színre lépése

Igehely: Mk 1:4–5 „Megjelent Keresztelő János a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind, és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.”

János, aki előkészíti az utat az Úr Jézus Krisztusnak, végzi a rá bízott munkát. Megtérésre hív, és a döntéseket a bemerítéssel meg is pecsételi. Azok az emberek, akik odamentek, és szívből megvallották a bűneiket, egyfajta ígéretet is tettek az Istennek. Kifejezték a vágyukat arra, hogy változni szeretnének. Egy tiszta és Istennek odaszentelt életet akarnak élni.

Persze, voltak ott képmutató és haszonleső emberek is, de azokat János felismeri: „Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?” (Mt 3:7b). A megtérést nem lehet álszent módon megjátszani, úgy, hogy azt ne látná át a mi Urunk, hiszen Ő a szívek és vesék vizsgálója. Nem lehet Őt átverni. De ebben a mélységből is van kiút: „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt!” (8.v.).

A bemerítkezés vizéhez mindenki járulhat, de szükség van a megváltozott szívre, a Krisztus váltsághalálába vetett hitre. Kellenek a megtéréshez illő gyümölcsök. Ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon milyen gyümölcsöket termek? A te életed fája mit terem?

Benyovszky Csaba

DÉLUTÁN | 

Ő az én kősziklám és szabadítóm

Igehely: Zsolt 62:1–13 Kulcsige: Zsolt 62:3 „Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.”

Ha igazi változást akarok, és nem csak a látszat embere akarok lenni (ahogy a farizeusok tették János előtt), akkor az Egyetlenhez kell jönni: „Csak Istennél csendesül el lelkem.” Nincs más segítség. Ő igazán meg tud szabadítani. De a legjobb az egészben, hogy nyitott könyv az életünk Előtte. Keresztelő János is felismerte a képmutatók egy részét. De Istent nem lehet becsapni. Hozzá csak az jön, akinek tényleg őszinte vágy van a szívében a megtérésre, a változásra.

Sokan bíznak lovak erejében, zsarolt javakban, gazdagságban, hatalomban, de ezek egyike sem tud megtartani. Le lehet így is élni a földi életünket, de ahogy a 10. versben olvassuk: „Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké.” Márpedig a pára egy pillanat alatt elillan. Mi viszont az örökkévalóra készülünk. A mi megmentő mennyei Atyánkat akarjuk áldani örökkön-örökké. Ezért semmi másba ne vessük a reménységünket, csakis abba, aki az igazi Erő és Szeretet!

Mikor kaptad utoljára azon magad, hogy az anyagiakban bíztál, vagy a saját magad eszében és ügyességedben?

Benyovszky Csaba

 Napi áhítat

Igehely: Róm 14:15–18, Gal 5:22–23 „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Isten ajándéka az, hogy az ember eszik, iszik, jól él munkája után és örvendezik. Pál szerint vigyázni kell azokkal, akik tiltják Isten jó ajándékainak hálaadással való élvezetét, az örvendezést (1Tim 4:3-4). Azt is mondja, hogy az öröm egyenesen a Lélek gyümölcse (Gal 5:22), s mindenkor örülnünk kell (Fil 4:4). Azonban, arra is figyelmeztet, hogy noha szabad evés és ivás által örülni, ez ne legyen mások megbotránkoztatására, inkább legyünk készek ebben lemondásra (Róm 14:1-15). De akkor hogyan örülhetünk, ha korlátoznunk kell magunkat mások lelkiismeretére nézve?