2025. január 2., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Bemerítő János színre lépése

Igehely: Mk 1:4–5 „Megjelent Keresztelő János a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek is mind, és amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban.”

János, aki előkészíti az utat az Úr Jézus Krisztusnak, végzi a rá bízott munkát. Megtérésre hív, és a döntéseket a bemerítéssel meg is pecsételi. Azok az emberek, akik odamentek, és szívből megvallották a bűneiket, egyfajta ígéretet is tettek az Istennek. Kifejezték a vágyukat arra, hogy változni szeretnének. Egy tiszta és Istennek odaszentelt életet akarnak élni.

Persze, voltak ott képmutató és haszonleső emberek is, de azokat János felismeri: „Ti viperafajzatok! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől?” (Mt 3:7b). A megtérést nem lehet álszent módon megjátszani, úgy, hogy azt ne látná át a mi Urunk, hiszen Ő a szívek és vesék vizsgálója. Nem lehet Őt átverni. De ebben a mélységből is van kiút: „Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöt!” (8.v.).

A bemerítkezés vizéhez mindenki járulhat, de szükség van a megváltozott szívre, a Krisztus váltsághalálába vetett hitre. Kellenek a megtéréshez illő gyümölcsök. Ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon milyen gyümölcsöket termek? A te életed fája mit terem?

Benyovszky Csaba

DÉLUTÁN | 

Ő az én kősziklám és szabadítóm

Igehely: Zsolt 62:1–13 Kulcsige: Zsolt 62:3 „Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.”

Ha igazi változást akarok, és nem csak a látszat embere akarok lenni (ahogy a farizeusok tették János előtt), akkor az Egyetlenhez kell jönni: „Csak Istennél csendesül el lelkem.” Nincs más segítség. Ő igazán meg tud szabadítani. De a legjobb az egészben, hogy nyitott könyv az életünk Előtte. Keresztelő János is felismerte a képmutatók egy részét. De Istent nem lehet becsapni. Hozzá csak az jön, akinek tényleg őszinte vágy van a szívében a megtérésre, a változásra.

Sokan bíznak lovak erejében, zsarolt javakban, gazdagságban, hatalomban, de ezek egyike sem tud megtartani. Le lehet így is élni a földi életünket, de ahogy a 10. versben olvassuk: „Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké.” Márpedig a pára egy pillanat alatt elillan. Mi viszont az örökkévalóra készülünk. A mi megmentő mennyei Atyánkat akarjuk áldani örökkön-örökké. Ezért semmi másba ne vessük a reménységünket, csakis abba, aki az igazi Erő és Szeretet!

Mikor kaptad utoljára azon magad, hogy az anyagiakban bíztál, vagy a saját magad eszében és ügyességedben?

Benyovszky Csaba

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:22–23; 2Thessz 1:6–12 Kulcsige: 2Thessz 1:11 „Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit cselekedeteivel hatalmasan.”

Ha egy edényt meg­töl­tünk, azt cél­lal tesszük. Is­mer­jük a bib­li­ai képet: van­nak tisz­tes­ség­re való edé­nyek, és van­nak mást célt szol­gá­ló edé­nyek. Ben­nün­ket az Isten tisz­tes­ség­re ren­delt, de tö­ré­keny cse­rép­edé­nyek va­gyunk. Ám azt ol­vas­suk, hogy ez kin­cset rejt ma­gá­ban: „Ez a kin­csünk pedig cse­rép­edé­nyek­ben van” (2Kor 4:7). Tehát mind­nyá­jun­kat jó és nemes célra te­rem­tett a nagy Al­ko­tó! Vi­szont a te­remt­mény en­ge­det­len­ség miatt el­tor­zult és lá­za­dó­vá, vak­me­rő­vé vált. Új­já­te­rem­tő mun­ká­ja által Ő képes újra hasz­nos edénnyé ala­kí­ta­ni min­ket!