2025. július 31., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Pál fellépése szelídséggel történt

Igehely: 2Kor 10:1–6 Kulcsige: 2Kor 10:1 „Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok.”

A szelíd ember keményen harcol. Tudja, hogy a testben való lét minden pillanata az elbukás lehetőségét rejti, ezért arra törekszik, hogy ne test szerint éljen, és ne testi módon hadakozzon. A bűn először a gondolatokban keres fészket, majd onnan kiindulva uralja le az érzelemvilágot, a test tagjait. Ezért a hívő ember elsősorban a saját gondolataival vívja meg a harcot, azokat igyekszik foglyul ejteni a Krisztus iránti engedelmességre. Nem kicsi küzdelem ez! Aki ily módon küzd és diadalmaskodik, lesz képessé arra, hogy másokban is megítélje és rombolja az okoskodást, engedetlenséget, mindenféle ördögi erődítményt és magaslatot. Fegyverei végső soron nem a saját kezében, hanem Isten kezében vannak (4.v.), ezért erősek, hatékonyak. Ezek a fegyverek: az ige, az igének alárendelt és engedelmes lelkület – ez pedig csakis szelíd lehet!

Ha Krisztus szelíd és gyöngéd, tanítványai sem lehetnek durvák vagy erőszakosak. Úgy erélyesek, és úgy tudnak merészen fellépni, hogy a krisztusi lelkület nem szenved bennük csorbát. Taníts, Urunk, ilyen hadakozásra!

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Az örökség a fiaké kell, hogy legyen

Igehely: Ez 46:16–18 Kulcsige: Ez 46: 18 „A nép örökségéből azonban nem vehet el a fejedelem, hogy ki ne szorítsa őket a birtokukból. A maga birtokából adjon örökséget a fiainak, nehogy elszéledjen népem a maga birtokáról.”

Csak abból adhatunk örökséget, ami a miénk, és csak annak adhatunk örökséget, akit megillet. Nem adhatunk több örökséget, mint amennyi nekünk is van – és ez érvényes lesz a mi utódainkra is. Ha szűken vetünk gyermeki lelkükbe, fiaink majd szűken aratnak. Ha nem adunk nekik jó örökséget, máshol keresnek majd boldogulást. Nem lehetünk tehát felelőtlenek, nem választhatjuk a kényelmesebb utat – olyan szülőknek kell lennünk, akik Krisztusra és a csakis általa kapható, legdrágább és romolhatatlan örökségre mutató, hiteles életpéldát és tanítást hagynak örökül. Ennél többet és nagyobbat nem hagyhatunk!

Hiábavaló természetet és életmódot már örököltek tőlünk gyermekeink (1Pt 1:18), egyedül az Úr tudja őket attól megszabadítani. De lehetünk eszközök abban, hogy vágy ébredjen bennük a mennyei örökség után, amit kegyelemből kaptunk meg mi is, mint fiak. Lehetünk eszközök abban, hogy édes Atyjukként ismerjék meg a mindenható Istent. Igéje és Szentlelke legyen segítségünkre ebbéli igyekezetünkben!

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: 1Sám 16:4–13 Kulcsige: 1Sám 16:11 „Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik.”

Dávidnak ez az útja – pásztorságtól a királyságig – arra emlékeztet bennünket, hogy Isten gyakran a legkevésbé valószínű jelölteket választja a legnagyobb céljaira. Amikor Sámuel eljött, hogy Isai fiai közül felkenje Izráel következő királyát, a legfiatalabb fiúra a legkevésbé sem gondolt. Isai és minden ember, aki akkor ott jelen volt, azt nézte, ami a szem előtt van; vagyis a kor elvárásainak, normáinak megfelelően ítélték meg a jelölteket. Isten azonban látja azt, amit mások nem, vagy nem is akarnak, mert más a kor aktuális elvárása – a neki szentelt szívet.