2025. június 11., szerda

DÉLELŐTT | 
Szívből szerette – ez lett a végzete

Igehely: Bír 16:4–21 Kulcsige: Bír 16:15 „Delila ezt mondta neki: «Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved? Már háromszor csaptál be, mert nem mondtad meg nekem, mitől olyan nagy az erőd.»”

Sámsonnak az volt az Istentől kapott feladata, hogy elkezdje Izráel felszabadítását a filiszteus elnyomás alól. Amikor fiatalemberként a nősülés küszöbéhez érkezett, megszeretett egy filiszteus lányt, ami ellen a szülők érthető módon tiltakoztak. Az Igében azonban azt olvassuk, hogy ez a tiltakozás kivételesen azért történt, mert nem tudták, hogy Istentől volt ez Sámson életében.

Abból a kapcsolatból nem lett házasság, de Sámson továbbra is a filiszteus nők iránt érdeklődött. Így került össze Delilával, akit annyira szeretett, hogy kész volt elárulni neki életerejének titkát. Azzal, hogy a nő kiszolgáltatta az ellenségnek, egyértelműen bizonyította, hogy nem ő volt az, aki méltó lett volna Sámson igazi szeretetére és szerelmére.

Aki Isten gyermeke és a Szentlélek lakik benne, az képtelen a párkapcsolat terén nem őszintén és nem igazán szeretni. Arra azonban vigyázni kell, hogy az, akivel – akár férfiként, akár nőként – összekötöd a te új szívedet, ne a végzeted legyen, hanem az Isten ígérete: „szerzek neki... hozzá illőt” (1Móz 2:18).

Ferenczi Lajos

DÉLUTÁN | 

„Az én lelkemet adom belétek”

Igehely: Ez 36:16–27 Kulcsige: Ez 16:27 „Ezért kinyújtottam kezemet ellened, elvettem a részedből, és kiszolgáltattalak a téged gyűlölő filiszteusok indulatának, akik szégyenkeznek fajtalankodásod miatt.”

Amikor Ezékiel ezt a próféciát kapta Istentől, a zsidó nép a babiloni fogságban volt. Van egy rövid leírás arról, hogy mi volt az oka annak, hogy fogságba kellett menniük (17–19), majd egy nagyon érdekes kifejtést olvasunk a hazatérés okáról: A fogságban összekapcsolták Izráelt Isten nevével. Amikor egy népnek el kellett hagynia szülőföldjét, akkor a körülöttük élő népek, meg azok is, akik elhurcolták őket, úgy vélték, hogy a legyőzöttek Istene erőtlen és képtelen arra, hogy népét megtartsa. Ezért Isten a neve dicsőségéért cselekszik: meg fogja mutatni Izráel hazavitele által, hogy Ő az ÚR, az Örökkévaló, egyetlen és hatalmas Isten.

A hazatért népet nem akarja a bűn állapotában hagyni. Ezért új szívet, új lelket, azaz egy teljesen megújított belső embert ígér, és azt, hogy belehelyezi a maga Lelkét, aki képessé teszi tisztán élni: hogy rendelkezései szerint éljenek, törvényeit megtartsák és teljesítsék.

Izráelben ez a megújítás nem valósult meg, de a gyülekezet Isten csodálatos alkotása, ahol ez elkezdett beteljesedni.

Ferenczi Lajos

 Napi áhítat

Igehely: 1Kir 2:13–22 Kulcsige: 1Kir 2:22 „Salamon király így válaszolt anyjának: Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé meg Ebjátár papé és Jóábé, Cerújá fiáé!”

Adó­nij­já, Dávid egyik fia, csel­lel akar­ta meg­sze­rez­ni a ki­rály­sá­got Sa­la­mon­tól. Ezért ra­fi­nált ké­rés­sel for­dult Bet­sa­bé­hoz, Sa­la­mon any­já­hoz. Arra kérte, hogy be­szél­jen a ki­rállyal, mert sze­ret­né fe­le­sé­gül venni a sú­né­mi Abi­sá­got.

Bet­sa­bé nem vette észre, hogy a szí­ves­ség­ké­rés mö­gött mi­lyen hátsó szán­dék van. Adó­nij­já azt gon­dol­ta, hogy így könnyeb­ben meg­sze­rez­he­ti a ki­rály­sá­got, pedig azt Isten nem neki adta.