2025. június 24., kedd

DÉLELŐTT | 
Jóért jót várni – a békére vágyakozni

Igehely: 1Sám 25:2–9 Kulcsige: 1Sám 25:5-6 „Ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek el Karmelba, és ha megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek a nevemben békességgel. Ezt mondjátok neki: Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek!”

Háromféle embert látunk ebben az igerészben: Dávidot, aki bosszút forral, mert nem kapja meg, ami jogosan járna neki; Nábált, aki úgy tűnik, mindenkivel ellentétben áll; és Abigailt, aki közbenjár, bűnösnek vallja magát, még ha ártatlan is.

Gondold át: te kihez hasonlítasz leginkább ebben a történetben? Amikor konfliktus merül fel, amikor vétkeznek ellened, mi a természetes reakciód?

Amikor a valódi békét, a shalomot vizsgáljuk, azt a teljességet látjuk, ami Krisztus által a miénk: a megbékélést Istennel, a megváltást. Ebből a teljességből kellene élnünk életünket. Jézus ezt hirdeti: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek … annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is” (Mt 5:38–39). Pál apostol is ezt mondja: „amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben” (Róm 12:18), ami azt jelenti, hogy „ne álljatok bosszút önmagatokért, hanem adjatok helyet az ő haragjának” (12:19).

Az igazi béke nemcsak az, hogy nem haragszunk másokra, hanem az is, hogy önmagunkat áldozzuk fel másokért. Életünket adjuk, mint Krisztus, és hagyjuk, hogy az Atya legyen a védelmünk. (De kövessük legalább Abigail példáját!)

Paul Gericke

DÉLUTÁN | 

Akik megvetnek, megszégyenülnek

Igehely: 1Sám 2:12–17; 27–30 Kulcsige: 1Sám 2:30 „Ezért így szól az Úr, Izráel Istene: Bár határozottan megmondtam, hogy a te házad népe, a te családod fog örökké színem előtt járni, most mégis így szól az Úr: Nem így lesz! Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak.”

„Akik nem tanulnak a múlt hibáiból, azok megismétlik azokat.” Ez a mondás bizonyosan igaz Éli fiaira. Az ő esetük nagyon hasonlít Nádáb és Abíhú történetéhez. Két híres apa fiai, két testvér a papok közül, akik megvetéssel bánnak az áldozattal (17.v.), és ez végül a pusztulásukat okozza.

Mi volt a bűnük gyökere? Nem ismerték az Urat, és engedetlenségben jártak. Az Úr úgy rendelte, hogy a papok részesüljenek az áldozati húsból (pl. 3Móz 7:28–36). Azonban Éli fiai a legjobb húsdarabokat vették el maguknak, beleértve a zsíros részeket is. A legjobb húsdarabokat és a kövérjét az Úrnak kellett félretenni (3Móz 7:22–24, 31; 17:6), de ők nem törődtek az Ő rendelkezéseivel. Tetteiknek tragikus következménye lett: „Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak” (30.v.).

Hogyan tiszteljük az Urat? A legjobbat adjuk neki, vagy csak a másodrangú dolgokat? Pál arra hív, hogy legyen az áldozatunk szent az Úr előtt. Mi ez az áldozat? Az egész életünk (Róm 12:1–2). Legyen az jó, kedves és tökéletes ajándék! Gondosan elkészített és jelentőségteljes! Vegyük figyelembe, hogy kinek ajánljuk fel!

Paul Gericke

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szív­ben van.” – je­len­ti ki Sá­mu­el pró­fé­tá­nak az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szív­ben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt ben­ned va­la­mi jó is… áll­ha­ta­tos szív­vel ke­res­ted az Is­tent” (3.v.). Jós­áfát azt ter­jesz­tet­te, amit ér­de­mes volt, mert ez­ál­tal mun­kál­ta Isten aka­ra­tát, és a meg­té­rést szor­gal­maz­ta. Újra és újra ki­ment a nép közé. A lelki élet csak he­lyes rend­tar­tás­sal, jó ta­náccsal, Isten ne­vé­ben mű­kö­dik jól. Jós­áfát meg­té­rí­tet­te a ko­ra­be­li em­be­re­ket, őseik Is­te­né­hez te­rel­te szí­vü­ket.