2025. június 24., kedd

DÉLELŐTT | 
Jóért jót várni – a békére vágyakozni

Igehely: 1Sám 25:2–9 Kulcsige: 1Sám 25:5-6 „Ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek el Karmelba, és ha megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek a nevemben békességgel. Ezt mondjátok neki: Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek!”

Háromféle embert látunk ebben az igerészben: Dávidot, aki bosszút forral, mert nem kapja meg, ami jogosan járna neki; Nábált, aki úgy tűnik, mindenkivel ellentétben áll; és Abigailt, aki közbenjár, bűnösnek vallja magát, még ha ártatlan is.

Gondold át: te kihez hasonlítasz leginkább ebben a történetben? Amikor konfliktus merül fel, amikor vétkeznek ellened, mi a természetes reakciód?

Amikor a valódi békét, a shalomot vizsgáljuk, azt a teljességet látjuk, ami Krisztus által a miénk: a megbékélést Istennel, a megváltást. Ebből a teljességből kellene élnünk életünket. Jézus ezt hirdeti: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek … annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is” (Mt 5:38–39). Pál apostol is ezt mondja: „amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben” (Róm 12:18), ami azt jelenti, hogy „ne álljatok bosszút önmagatokért, hanem adjatok helyet az ő haragjának” (12:19).

Az igazi béke nemcsak az, hogy nem haragszunk másokra, hanem az is, hogy önmagunkat áldozzuk fel másokért. Életünket adjuk, mint Krisztus, és hagyjuk, hogy az Atya legyen a védelmünk. (De kövessük legalább Abigail példáját!)

Paul Gericke

DÉLUTÁN | 

Akik megvetnek, megszégyenülnek

Igehely: 1Sám 2:12–17; 27–30 Kulcsige: 1Sám 2:30 „Ezért így szól az Úr, Izráel Istene: Bár határozottan megmondtam, hogy a te házad népe, a te családod fog örökké színem előtt járni, most mégis így szól az Úr: Nem így lesz! Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak.”

„Akik nem tanulnak a múlt hibáiból, azok megismétlik azokat.” Ez a mondás bizonyosan igaz Éli fiaira. Az ő esetük nagyon hasonlít Nádáb és Abíhú történetéhez. Két híres apa fiai, két testvér a papok közül, akik megvetéssel bánnak az áldozattal (17.v.), és ez végül a pusztulásukat okozza.

Mi volt a bűnük gyökere? Nem ismerték az Urat, és engedetlenségben jártak. Az Úr úgy rendelte, hogy a papok részesüljenek az áldozati húsból (pl. 3Móz 7:28–36). Azonban Éli fiai a legjobb húsdarabokat vették el maguknak, beleértve a zsíros részeket is. A legjobb húsdarabokat és a kövérjét az Úrnak kellett félretenni (3Móz 7:22–24, 31; 17:6), de ők nem törődtek az Ő rendelkezéseivel. Tetteiknek tragikus következménye lett: „Akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak” (30.v.).

Hogyan tiszteljük az Urat? A legjobbat adjuk neki, vagy csak a másodrangú dolgokat? Pál arra hív, hogy legyen az áldozatunk szent az Úr előtt. Mi ez az áldozat? Az egész életünk (Róm 12:1–2). Legyen az jó, kedves és tökéletes ajándék! Gondosan elkészített és jelentőségteljes! Vegyük figyelembe, hogy kinek ajánljuk fel!

Paul Gericke

 Napi áhítat

Igehely: Hab 2:1–4 Kulcsige: Hab 2:3 „Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.”

Habakuk próféta csalódott és türelmetlen, mert úgy tűnik neki, hogy Isten nem hallgatta meg a kérését (Hab 1:2). Az Úr válasza viszont jelzi, hogy az ő tudtán kívül már az Úr elkezdett válaszolni (Hab 1:5–11). A káldeusok (babilóniaiak) jönnek megbüntetni Izráelt. Isten válaszára Habakuk megint panasszal felel: „Bűnösebb néppel bünteted népedet? Miért tűnik úgy, hogy a gonosz megússza büntetés nélkül?” De most a próféta lelki őrhelyére, az ima bástyájára áll, és várja Isten kijelentését panasza dolgában.