2025. június 25., szerda

DÉLELŐTT | 
A feltámadt Jézus békességgel köszönt

Igehely: Jn 20:19–29 Kulcsige: Jn 20:19 „Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek!”

A Békesség néktek! egy gyakori zsidó üdvözlés, amelyet Pál apostol is gyakran használ levelei elején, és amit a mai napig használunk.

Jézus ritkán köszöntötte így az övéit, viszont a János evangéliuma 20. részében háromszor is mondja: „Békesség néktek!” Amikor Jézus többször ismétel egy szót vagy kifejezést, annak fontos mondanivalója van. A Békesség néktek! sokkal több, mint egyszerű üdvözlés. Halálának és feltámadásának fényében Jézus igazi békességet, shalomot hirdet, amit a tanítványok most már valóban képesek megérteni és ebben élni. Nemcsak arra bátorította őket, hogy legyenek békében egymás között, vagy hogy mélyebb békességet találjanak a szívükben, hanem hogy megértsék és felismerjék, mit jelentett, amikor Ő azt mondta a kereszten: „Elvégeztetett!” Az igazi megbékélés, megváltás teljessége most már megvalósulhat a világegyetem Teremtőjével való kapcsolatukban. Többé nem kell félve, bezárkózva maradniuk a felső szobában, most már megszabadultak kételyeiktől és bűneik rabságából. Teljesen Krisztus békéjében élhetnek, mert megkapták a Krisztus munkája által kínált teljességet.

A te szívedben ez a béke él? Ez éltet téged?

Paul Gericke

DÉLUTÁN | 

Ők nem az Úr szolgái

Igehely: Róm 16:17–20 Kulcsige: Róm 16:17–18 „Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal a tanítással szemben, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét.”

Pál apostol kétféle szolgát állít szembe egymással: azokat, akik magukat szolgálják, és azokat, akik Krisztust szolgálják. A szolga szó (18.v.), a görög doulos, azt jelenti: rabszolga. Már nem szabad ember, valakinek alá van rendelve. Szó szerint valaki másnak a tulajdona.

Pál figyelmeztet, hogy vigyázzunk azokkal, akik szakadást okoznak, akik megnehezítik mások számára, hogy Krisztushoz jöjjenek. Ezek az emberek magukat szolgálják, a saját vágyaikat, gondolkodásmódjukat és testüket. Az igazi szolgák viszont teljesen alávetik magukat Mesterüknek: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben” (1Kor 6:19–20). Be kell ismernünk, hogy ez nehéz elhívás, és néha nem is tudjuk, mit jelent pontosan. Azonban Jézus a tökéletes példánk. Ő teljesen alávetette magát az Atyának: az Atyától tanulta meg, hogyan cselekedjen (Jn 5:19), mit mondjon (Jn 12:49), mit tegyen (Jn 14:31).

Milyen szolgák vagyunk? Kinek szolgálunk? Legyünk doulosok, rabszolgák, akik Krisztusra tekintenek, és mindenben feltétel nélkül engedelmeskednek neki!

Paul Gericke

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”

Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.