2025. június 27., péntek

DÉLELŐTT | 
Akik békességet közvetítenek

Igehely: Ézs 57:14–21 Kulcsige: Ézs 57:19 „Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!”

Amikor az Istennel való megbékélésre gondolunk, arra, hogy Krisztus megváltó munkája által újjászületünk, felmerül bennünk a kérdés: Ki méltó erre? Ki részesülhet ebben a shalomban?

Vajon csak néhány kiválasztott ember számára van ez fenntartva? Az Úr azt mondja: „Nem!” – „Békesség, békesség a messze és közel valóknak” (19.v., Károli). Vajon a hatalmasoknak, királyoknak, nemeseknek szól? Az Úr erre is azt mondja: „Nem!” – „Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is” (15.v.). Akkor biztosan a tökéleteseknek szól! Erre is „Nem!” a válasz: „Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő pedig elpártolt tőlem, és a maga esze után járt. Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki” (17–18.v.).

Kérdésünkre itt van a válasz: „Mert úgy szerette Isten a világot…, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). Mindenkinek, aki hisz. Aki felismeri a teljesség, megbékélés, megváltás iránti szükségletét, aki ráébred arra, hogy a békesség ajándéka csak a Krisztusban való hit által érhető el.

Paul Gericke

DÉLUTÁN | 

Az áldozat, mint válasz

Igehely: Róm 12:1–2 „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”

Miért imádjuk Istent? Miért élünk engedelmes életet? Miért szolgáljuk Őt? Azért, mert megparancsolta nekünk? Természetesen igen, de ennél többről van szó. Azért imádjuk, engedelmeskedünk és élünk szolgáló életet, mert válaszolunk arra, amit Isten tett! Az Isten irgalma miatt szánjuk oda testünket élő, szent és Istennek tetsző áldozatul (Róm 12:1).

Pál a római levélben eddig leírta az ember helyzetét és Isten válaszát, tetteit. Gondoljuk át gyorsan ezt a 11 fejezetet: Az ember a bűn rabszolgája volt, elutasította Istent, mindnyájan vétkeztek, és híjával vannak az Isten dicsőségének. A bűn zsoldja a halál, mégis kegyelemből megigazultunk, ajándékként, a Jézus Krisztusban való megváltás által. Hit által igazulunk meg, ha meghaltunk a bűnnek, de élünk Istennek. Isten Lelke most bennünk él, és Isten gyermekei vagyunk.

Amikor mindezt átgondoljuk, ezt a jó hírt, a csodálatos munkát, amit a Szentháromság Istene tett megváltásunkért, arra a következtetésre jutunk, mint Pál apostol, hogy Isten irgalmáért cserébe most odaadjuk testünket élő áldozatul. Ezért az igazi imádat, az igazi szolgálat válasz arra, aki Isten, és arra, amit tett értünk.

Paul Gericke

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 13:42–52 Kulcsige: ApCsel 13:49–50 „Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.”

A tisz­ta evan­gé­li­um, az Isten élő igéje meg­érin­ti és vá­lasz­adás­ra kész­te­ti a hall­ga­tót. Pál és Bar­na­bás a zsi­na­gó­gá­ban az Írá­sok­ból ki­in­dul­va, a Szent­lé­lek­től ka­pott böl­cses­ség­gel ma­gya­ráz­ták Krisz­tust. Sokan vol­tak, akik hit­tek, má­sok­ban pedig fél­té­keny­ség éb­redt. Nem ol­va­sunk arról, hogy a po­zi­tí­van és ne­ga­tí­van re­a­gá­lók mel­lett lett volna egy je­len­tős tömeg, aki­ket a Krisz­tus­ról szóló evan­gé­li­um hi­de­gen ha­gyott volna.