2025. június 7., szombat

DÉLELŐTT | 
Hadviselés a hit ellen

Igehely: Jn 7:47–53 Kulcsige: Jn 7:52 „Azok pedig így válaszoltak neki: Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta.”

A János evangéliumában gyakran találkozunk hitetlen emberek ellenvetéseivel, rosszindulatával, sőt támadásával Jézus Krisztus és a benne vetett hit ellen. Azért van így, mert a világ gonosz, és nem szereti a világosságot, a jóságot. Így volt ez Kain óta, és így lesz mindig, amíg Krisztus végleg át nem veszi az uralmat a világmindenség fölött.

A hit elleni harc egyik megnyilvánulása, hogy a hívőket elmaradott, buta embereknek állítják be. Amikor Nikodémus védeni akarta Jézust, azt mondták neki: csak tán nem vagy te is galileai? A galileai embereket a fővárosi elit elmaradott, tudatlan és műveletlen embereknek tartotta. De ki igazán a tudatlan és elmaradott? Aki hiszi, hogy van egy Teremtője és fenntartója a mindenségnek; aki érti az élet igazi titkát; aki örökkévaló célok fényében éli az életét; vagy az, aki nem? Az lenne a buta, aki gondol Teremtőjére már ifjúsága idején, és a Mindenható Isten akarata szerint éli életét? A válasz egyértelmű. A bölcsesség kezdete az istenfélelem. Mind bölcs az, aki féli az Urat.

Tapasztaltad, hogy hitedet butaságnak és elmaradottságnak állították be? Hogyan élted meg? Mit válaszolnál ezekre a vádakra?

Kovács József

DÉLUTÁN | 

A dicsőség Lelke

Igehely: 1Pt 4:12–16 Kulcsige: 1Pt 4:14 „Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke megnyugszik rajtatok.”

Jézus Krisztus azt ígérte, hogy a Szentlélek nálunk fog lakni, sőt bennünk lesz. Állandóan egészen közel lesz hozzánk. A szívünkben fog élni. Minden körülményben támogat, tanácsol, vezet, őriz. Ott lesz velünk még a szenvedésben és megaláztatásban is. Péter ezzel az igazsággal bátorítja az üldözött testvéreket. Valóban lelkesítő üzenet! Amikor az emberek megaláznak, letipornak, és meg akarnak fosztani méltóságunktól, az Úr azzal ellensúlyozza ezt a helyzetet, hogy a dicsőség Lelke nyugszik meg rajtunk. Amikor az emberek megalázzák Isten választottjait, akkor Isten megdicsőíti őket. Tehát Isten gyermekeit nem lehet a méltóságuktól megfosztani. Ezért mondhatja: „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatás miatt támadt közöttetek, ne háborogjatok…” (12.v.). „Ha vele együtt szenvedünk, vele együtt meg is dicsőülünk” – szól az Úr (Róm 8:17).

Az a Lélek, aki velünk volt a szenvedésben és nyomorúságban, mint a dicsőség Lelke, megőriz, elkészít és elkísér a ránk váró dicsőségig. Ezért örülünk és adunk hálát!

Kovács József

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apos­tol sze­re­tet­tel­jes szí­ves­ség­ké­rés­sel for­dul Fi­le­mon­hoz, mint test­vé­ré­hez az Úrban. Meg­te­het­né, hogy pa­ran­csol­jon is, de nem teszi. Oné­zi­mosz­ról van szó, aki Fi­le­mon­nál szol­gált és meg­szö­kött, de köz­ben Pált és Jé­zust meg­is­mer­ve meg­tért, és hasz­nos lett a szol­gá­lat­ban. Pál sze­ret­né, ha Fi­le­mon vissza­fo­gad­ná őt, aki már neki is hasz­nos lehet. Pál­nak az a sze­re­tet­tel­jes ké­ré­se Fi­le­mon­hoz, hogy úgy fo­gad­ja Oné­zi­moszt, mint­ha magát Pált fo­gad­ná. Ez ke­resz­tyén kö­te­les­sé­ge is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis ön­ként, sze­re­tet­ből fo­gad­ná vissza, és nem csu­pán kö­te­les­ség­ből.