2025. június 7., szombat

DÉLELŐTT | 
Hadviselés a hit ellen

Igehely: Jn 7:47–53 Kulcsige: Jn 7:52 „Azok pedig így válaszoltak neki: Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta.”

A János evangéliumában gyakran találkozunk hitetlen emberek ellenvetéseivel, rosszindulatával, sőt támadásával Jézus Krisztus és a benne vetett hit ellen. Azért van így, mert a világ gonosz, és nem szereti a világosságot, a jóságot. Így volt ez Kain óta, és így lesz mindig, amíg Krisztus végleg át nem veszi az uralmat a világmindenség fölött.

A hit elleni harc egyik megnyilvánulása, hogy a hívőket elmaradott, buta embereknek állítják be. Amikor Nikodémus védeni akarta Jézust, azt mondták neki: csak tán nem vagy te is galileai? A galileai embereket a fővárosi elit elmaradott, tudatlan és műveletlen embereknek tartotta. De ki igazán a tudatlan és elmaradott? Aki hiszi, hogy van egy Teremtője és fenntartója a mindenségnek; aki érti az élet igazi titkát; aki örökkévaló célok fényében éli az életét; vagy az, aki nem? Az lenne a buta, aki gondol Teremtőjére már ifjúsága idején, és a Mindenható Isten akarata szerint éli életét? A válasz egyértelmű. A bölcsesség kezdete az istenfélelem. Mind bölcs az, aki féli az Urat.

Tapasztaltad, hogy hitedet butaságnak és elmaradottságnak állították be? Hogyan élted meg? Mit válaszolnál ezekre a vádakra?

Kovács József

DÉLUTÁN | 

A dicsőség Lelke

Igehely: 1Pt 4:12–16 Kulcsige: 1Pt 4:14 „Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke megnyugszik rajtatok.”

Jézus Krisztus azt ígérte, hogy a Szentlélek nálunk fog lakni, sőt bennünk lesz. Állandóan egészen közel lesz hozzánk. A szívünkben fog élni. Minden körülményben támogat, tanácsol, vezet, őriz. Ott lesz velünk még a szenvedésben és megaláztatásban is. Péter ezzel az igazsággal bátorítja az üldözött testvéreket. Valóban lelkesítő üzenet! Amikor az emberek megaláznak, letipornak, és meg akarnak fosztani méltóságunktól, az Úr azzal ellensúlyozza ezt a helyzetet, hogy a dicsőség Lelke nyugszik meg rajtunk. Amikor az emberek megalázzák Isten választottjait, akkor Isten megdicsőíti őket. Tehát Isten gyermekeit nem lehet a méltóságuktól megfosztani. Ezért mondhatja: „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatás miatt támadt közöttetek, ne háborogjatok…” (12.v.). „Ha vele együtt szenvedünk, vele együtt meg is dicsőülünk” – szól az Úr (Róm 8:17).

Az a Lélek, aki velünk volt a szenvedésben és nyomorúságban, mint a dicsőség Lelke, megőriz, elkészít és elkísér a ránk váró dicsőségig. Ezért örülünk és adunk hálát!

Kovács József

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Fi­lip­pi­ben vég­zett misszió­mun­ka miatt Pál és Szi­lász igaz­ság­ta­la­nul szen­ve­dett, és bör­tön­be ke­rül­tek. Köz­ben a bör­tön­őr meg­tért, és ház­né­pé­vel, akik hit­tek, be is me­rít­kez­tek még azon az éj­sza­kán. A város elöl­já­rói más­nap meg­üzen­ték a bör­tön­őr­nek a tör­vény­szol­gá­kon ke­resz­tül, hogy bo­csás­sa sza­ba­don az apos­to­lo­kat. De mivel nyil­vá­no­san meg­ver­ték, és bör­tön­be zár­ták őket íté­let nél­kül, pedig római pol­gá­rok vol­tak, ezt Pál és Szi­lász nem hagy­ta annyi­ban. Azt kér­ték, hogy jöj­je­nek el az elöl­já­rók, és maguk ve­zes­sék ki őket, ne ti­tok­ban bo­csás­sák el, mint va­la­mi go­nosz­te­vő­ket.