Igehely: Zsid 1:1–9 Kulcsige: Zsid 1:2 „Ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette.”
Nem ismerjük e levél íróját. Többféle vélemény van arról, hogy ki írta, de egyik sem bizonyítható. A legbölcsebb, ha Origenész álláspontját képviseljük, aki Kr.u. 254-ben halt meg. Ő azt írta: „Isten egyedül a tudója az igazságnak, hogy ki írta a zsidókhoz írt levelet.”
A levél címzettjei második generációs keresztyének, akik üldöztetést szenvednek hitükért. A Bibliának a legvilágosabb könyve ez, amely összekapcsolja az Ószövetséget és az Újszövetséget, és elénk tárja Isten legmagasabb kinyilatkoztatását, az Úr Jézus Krisztust. Ahhoz, hogy megértsük az Ószövetséget, szemlélnünk kell a betejesedését Jézusban. Ha hittel Jézusra tekintünk, és benne bízunk a próbák és szenvedések idején, ha szemléljük a fenségét, és a benne megvalósult megváltást, akkor erőt kapunk a hűséges kitartásra mindvégig. Nézzünk fel Jézusra, bármilyen helyzetben vagyunk is!
„Jézus arcát, ha nézem, a dicsben tündöklőt, fénye átjár egészen, amint szemlélem Őt. Mást nem tudok kívánni, bármily csodás legyen. Csak Jézus arcát látni óhajtom szüntelen.” (HH 348.)
Eszes Zoltán
Isten nem felejti el övéit
Igehely: Ézs 49:14–26 Kulcsige: Ézs 49:15 „Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad!”
Az emberi kapcsolatokban a legerősebb az anya és gyermeke közötti kapcsolat. Mégis megtörténhet, hogy az anya lemond gyermekéről, nem törődik vele. Ezt mondja Sion a fogságban, a szabadulás utáni hosszú várakozásában, fizikai szenvedésben, érzelmi bizonytalanságában és fájdalmában: „Elfelejtkezett rólam az Isten.” Az Isten szeretete nagyobb az anya ragaszkodásánál. Az nem történhet meg, hogy Ő elfeledkezne övéiről. Hisz a tenyerébe vésett bele! Amikor Jézus megengedte, hogy szegeket verjenek tenyerébe, az a mi bűneinkért volt. Azok, akik elfogadták bűnbocsátó kegyelmét, átszegezett tenyerébe vannak beírva.
Isten nem érzéketlen és nem érdektelen az emberi szenvedés láttán. Hudson Taylor 65 évig volt misszionárius Kínában. 1900-ban a bokszerlázadás idején olyan szörnyűségeknek és kegyetlenségeknek volt tanúja és elszenvedője, hogy egy barátjának ezt írta: „Nem tudok Bibliát olvasni, nem tudok imádkozni, gondolataim nyugtalanok, de bízom Istenben.”
Hitet és bizalmat vár Isten az embertől, hogy megfelelő időben az Ő jó terve szerint cselekedjen. „Mert akik Istent szeretik, minden javukra van.” (Róm 8:28)
Eszes Zoltán
