2025. május 5., hétfő

DÉLELŐTT | 
A törvényben gyönyörködők szabadulása

Igehely: Zsolt 119:165–176 Kulcsige: Zsolt 119:174 „Szabadításodra vágyom, Uram, törvényedben gyönyörködöm.”

A szabadság utáni vágy minden ember szívében ott van. Ez azért van, mert Isten így teremtett meg bennünket: szabadnak és szabad akarattal.

Mit jelent a szabadság? Sokan úgy gondolják, az a szabadság, amikor azt teszek, amit akarok, és senkinek nincs ebbe beleszólása, még Istennek sem. Az ilyen elképzelésekben nincs helye a szabályoknak, törvényeknek, de ennek eredménye a káosz. Törvények és szabályok nélkül nem lehet élni. Az igazi szabadság nem az, amikor én dönthetek arról, hogy mit teszek. Ez nem valami megkötözöttség. Jézus szabaddá tett. Nem azért nem teszek bizonyos dolgokat pl. dohányzás, alkoholfogyasztás stb., mert tilos, hanem azért, mert szabad vagyok arra, hogy magam döntsek így.

A zsoltáríró az Isten szabadítására vágyik, és gyönyörködik Isten törvényében. Kedves barátom, te milyen szabadságra vágysz? Hol keresed azt? Keresd ma a keresztnél! Borulj le Jézus előtt, és kérd, hogy tegyen szabaddá, mert ezt csakis Ő teheti meg: „Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (Jn 8:31–32).

Kun Zsolt

DÉLUTÁN | 

A gyermek születésének öröme

Igehely: Jn 16:16–24 Kulcsige: Jn 16:21 „Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra.”

A bűnbeesés egyik következménye a fájdalommal való szülés (1Móz 3:16). A fájdalmat nem szeretjük, amennyire lehet, kerülünk minden olyan dolgot, amiről tudjuk, hogy fájdalmat okoz. Ennek ellenére nagyon sok nő van, akik vállalták ezt az utat, és hiszem, hogy sok ilyen lesz még. Isten áldjon meg minden édesanyát és leendő édesanyát ezért a vállalásukért!

Bár az út fájdalmas, de ezen keresztül kell menni a cél elérése érdekében. A cél pedig az új élet. Ezzel elindul egy embernek az élete, akit Isten ránk, szülőkre bízott, hogy neveljük és terelgessük a jó útra. A jó út pedig maga Jézus Krisztus: „Jézus így válaszolt: Én vagyok az út” (Jn 14:6). Ez az út nem mindig könnyű, de a legszebb. Mert az út végén ott vár Jézus Krisztus, de addig is velünk van Lelke által: „és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20b).

Minden hívő szülő legnagyobb öröme, amikor gyermeke nemcsak ebbe a világba születik, hanem Isten országába is. Álljunk meg és gondolkodjunk el, hogy milyen utat szeretnénk gyermekeinknek? Milyen úton járnak jelenleg? Van, miért imádkozzunk. Imádkozzunk hívő szülőkért és gyermekeink megtéréséért!

Kun Zsolt

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?