2025. március 13., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus szenvedésének harmadik előrejelzése

Igehely: Mk 10:32–34 „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de a harmadik napon feltámad.”

Jézust követni nagyszerű dolog. Olyan valakivel együtt mutatkozni, aki reggeltől estig betegeket gyógyít, megszállottakat szabadít, tömegeket etet meg. Milyen jó ilyennel együtt mutatkozni! Én is hozzá tartozom! Ő a Mesterünk! Mi egy csapatban játszunk!

De Jézus mond valami furcsát: Jeruzsálembe megyünk… Az Emberfiát halálra ítélik… leköpik… megostorozzák… megölik… feltámad… – Ezt nem értjük. Ez valami szójáték lehet. De mire utalhat? Na mindegy, majd megmagyarázza ezt is, mint a példázatait. Milyen szépek is azok, különösen, amik az új országról szólnak, aminek Ő a Királya lesz, mi meg a miniszterei… Ennyire félre lehet érteni Jézus szavait.

Legyen tanulság számunkra az, hogy ne csak kövessük, hallgassuk Jézust, hanem figyeljünk is rá. A figyelemhez idő kell. Ha figyelünk, megérthetjük, és nem csak felszínesen, a saját gondolataink mentén fogjuk Őt „követni”, hanem az Ő akarata szerint, beállva az általa mutatott irányba. Szánj ma időt a reá figyelésre!

Lisztes Tibor

DÉLUTÁN | 

Új törvény a szívbe

Igehely: Jer 31:31–33 „Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.”

Istennek rendelkezési joga van feletted, ha Ő a te Istened lett. A fazekasnak hatalma van az agyag felett. „Istenük leszek.” Ha valakierre azt kiáltja, hogy „én nem akarlak téged Istenemnek!”, akkor azt átadja a Mózes kezére. A régi szövetségkötésnél még Mózes is remegett, mert a törvény követelései rendkívüliek voltak, amelyeknek senki nem tudott megfelelni. Az új szövetség egyik rendkívüli áldása az, hogy Isten nem külső kényszert alkalmaz, mint a törvénytáblák esetében, hanem a szívünkbe írja az Ő törvényét a Szentlélek által. Újjá szül, hogy új emberként cselekedhessük az Ő akaratát.

Az új szövetség másik rendkívüli áldása a bűn eltörlése: „vétkeikről többé meg nem emlékezem”. Az Isten bocsánata teljes és tökéletes, mert Ő nemcsak megbocsát, hanem el is felejti a bűnt (Zsid 8:12). Letörli a táblát. Eltünteti a bizonyítékokat. Elégeti a filmet. Kitisztítja a merevlemezt. Ha megtérsz, Isten nem tartja számon többék a bűneidet. Amikor újra bocsánatot kérsz, már nem azzal áll elő, hogy „de hát én már megbocsátottam ötszáztizenhatszor”! Nem emlékszik rá. „Amilyen messze van napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.” (Zsolt 103:12). Mikor Isten reád néz, már nem téged lát, hanem Krisztust, az újszövetség közbenjáróját látja. Benne vagy elrejtve.

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Jer 2:1–13 Kulcsige: Jer 2:13 „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.”

Szomorú prófétai költeményből olvastunk egy részletet. Isten népe hűtlen lett Urához, kegyelme és jósága ellenére. Hitványságok után jártak és hitványokká váltak. Az ember életét meghatározza, hogy mit kíván, és mi felé törekszik. Valósággal érezzük Isten szomorúságát, amikor azt kérdezi: „Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem?” Hát mit is? Nem Istenben van rossz, amikor az ember elfordul tőle. Az emberben van bűnös vágy, lázadó gondolat. Úgy gondolja, hogy saját vágyai jobban kielégítik, mint Isten jelenléte és áldásai.