Igehely: Mk 11:27–33 Kulcsige: Mk 11:33 „Ezért így feleltek Jézusnak: «Nem tudjuk.» Jézus pedig ezt mondta nekik: «Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.»”
Másnap a vallási vezetők számon kérik Jézust a rendbontás miatt. Ingerült kérdésükben alapvetően ez áll: „Kinek képzeled magad? Ki engedte meg, hogy ezt tegyed?” Hasonló kérdéssel mi is szembesülünk, néha csak egy csodálkozó tekintet formájában, máskor egészen élesen. Ki a végső tekintély, akire alapozzuk döntéseinket, tetteinket? Világi előírásokat, trendeket követünk? Kinek engedelmeskedünk, kire hallgatunk? A körülöttünk élők véleményére, emberi szempontokra? Nem hagyhatjuk ezeket figyelmen kívül, de egyedül Isten adja meg életünk célját és értelmét: az Ő akaratához kell tehát igazodnunk.
Jézus rá akarja őket vezetni a helyes válaszra, de a vallási vezetőkben nincs meg az őszinteség és bátorság felismerni és kimondani az igazságot. Keresztelő János küldetését elismerve, meg kellett volna hajoljanak Jézus hatalma előtt. Inkább kitartanak az elutasításban; megerősödik bennük az elhatározás, hogy végezzenek vele.
Amikor később a tanítványokat próbálják felelősségre vonni, Péter is visszakérdez, lelkiismeretükre bízva a választ: „Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok” (ApCsel 4:19–20).
Molnár Vilmos
Isten igaz útja
Igehely: Ez 18:21–32 Kulcsige: Ez 18:25 „Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek!”
Ezt a fejezetet a babiloni fogság kontextusában írta Ezékiel, amit nekünk, mai olvasóknak sem szabad figyelmen kívül hagynunk, különben félreértjük az üzenetét. A fogság nemzedéke ugyanis igazságtalannak tartotta, hogy elődjeik bűnös életmódja miatt Isten őket bünteti a fogsággal. (lásd az idézett közmondást - 18:2) Isten válasza erre az, hogy bár az ítélet az egész nemzetet fogja érinteni, annak okát és következményét azonban minden esetben az egyén személyes döntése fogja meghatározni. A figyelmes olvasó észreveszi, hogy a fejezet kulcskérdése, - ami 5 változatban kerül említésre (5., 10., 14., 21. és 24. v.) – az, hogy kinek kell meghalnia, és kinek életben maradnia a fogság bekövetkeztével? Ezt a komoly kérdést Isten igazságosan fogja megoldani, hisz Ő hűséges önmagához. Ez pedig egyszerre bátorító és megintő üzenet nekünk.
Mit tanultunk most Istenről? Azt, hogy Ő életpárti, hisz nem kívánja a halandó halálát, inkább esélyt ad neki az életre. Meg azt is, hogy Ő kegyelmes a bűnöshöz – csak térjen meg, és ne járjon többé vétekben, mert az a halált jelenti. A megesett állapotban a legjobb döntés mindig a töredelmes bűnbánat. Térjünk hát meg naponta, hogy élhessünk!
Kiss Lehel
