2025. március 21., péntek

DÉLELŐTT | 
Isten ítélete

Igehely: Mk 12:1–12 Kulcsige: Mk 12:9 „Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elpusztítja a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt.”

Jézus egy olyan példázattal folytatja válaszát, amelyben mindenki számára felismerhető módon rámutat arra, hogy Ő az Atya egyszülött Fia (Mk 12:6). A példázat felidézi a próféták által használt hasonlatot (Ézs 5:1–7; Jer 2:21; Jer 25:4) – Izráel Isten szőlőskertje. A hallgatók közül mindenki érti, hogy a vallási vezetők nem teljesítették feladatukat, semmibe vették az Úr többszöri figyelmeztetését. Önző célok motiválják őket, és bármire képesek ezek elérésének érdekében.

A példázatban Jézus előre vetíti azt is, hogy életét kell adnia, az Atyától kapott küldetést teljesítve. A templom falai között Jézus felidéz egy másik próféciát (Zsolt 118:22–23), amely a lelki templomra irányítja figyelmüket. Később elmondja: a fizikai templomot le fogják rombolni: „Nem marad itt kő kövön” (Mk 13:2).

Mire épül életed? Engedelmesen beépülsz Isten egyházába, mint élő kő? Erre a magasztos közösségre hívattunk (1Pt 2:4-5; Ef 2:19-22; Ef 4:16) mindannyian, akik hiszünk Jézusban, aki az alap és a boltív összetartója, a Sarokkő.

Molnár Vilmos

DÉLUTÁN | 

Új élet Krisztusban

Igehely: Gal 2:20 Kulcsige: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”

A szűk szövegkörnyezetet figyelembe véve megtudjuk, hogy a ma olvasott tanítás az ezt megelőző furcsa eset kapcsán született, amikor is Pálnak meg kellett Pétert feddenie, mert nem az evangélium igazsága szerint járt el (2:11–14). Elkülönülő és képmutatóskodó magatartásával Péter azt az üzenetet közvetítette, hogy a megismert evangéliumtól elfordul, és ismét a mózesi törvény cselekedetei alapján, saját erőfeszítésből akar megigazulni Isten előtt. Ez azonban teljességgel lehetetlen (Pál háromszor írja ezt le – 16.v.). Krisztus evangéliuma ugyanis azt hirdeti, hogy az ember üdvössége egyedül kegyelemből (ezért ajándék), csak a Krisztusba vetett hit által lehetséges. Vigyázzunk azonban, mert az evangélium azt is tartalmazza, hogy a drága kegyelem nem csak a megtérő bűnös vádiratát nullázta le, hanem olyan képességgel is felruházza, hogy már ne önmagának és bűnös hajlamainak, hanem Istennek éljen mindennap (19–20.v.).

Neked, kedves olvasó, van-e új életed? Ha még nincs, akkor ma van számodra a kegyelem napja. Ragadd meg! Ha viszont már van, akkor tündököljön magatartásodban Krisztusnak szépsége. 

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 16:35–40 Kulcsige: ApCsel 16:36 „Az elöljárók azt a parancsot küldték, hogy bocsássalak szabadon titeket: most tehát távozzatok, menjetek el békességgel!”

A Fi­lip­pi­ben vég­zett misszió­mun­ka miatt Pál és Szi­lász igaz­ság­ta­la­nul szen­ve­dett, és bör­tön­be ke­rül­tek. Köz­ben a bör­tön­őr meg­tért, és ház­né­pé­vel, akik hit­tek, be is me­rít­kez­tek még azon az éj­sza­kán. A város elöl­já­rói más­nap meg­üzen­ték a bör­tön­őr­nek a tör­vény­szol­gá­kon ke­resz­tül, hogy bo­csás­sa sza­ba­don az apos­to­lo­kat. De mivel nyil­vá­no­san meg­ver­ték, és bör­tön­be zár­ták őket íté­let nél­kül, pedig római pol­gá­rok vol­tak, ezt Pál és Szi­lász nem hagy­ta annyi­ban. Azt kér­ték, hogy jöj­je­nek el az elöl­já­rók, és maguk ve­zes­sék ki őket, ne ti­tok­ban bo­csás­sák el, mint va­la­mi go­nosz­te­vő­ket.