2025. március 26., szerda

DÉLELŐTT | 
A képmutatás lelepleződése

Igehely: Mk 12:38–40 Kulcsige: Mk 12:40 „Felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre súlyosabb ítélet vár.”

Kis melléképületünkben egy zsák krumpli felől bűz áradt. A zsák alján egy nagy burgonyát találtam, hatalmas lyukkal, amiből orrfacsaró lé folyt ki. A megmentett ép krumplikat hámozva a feleségem magához hívott. Egy kívülről teljesen egészségesnek tűnő krumpliban is ugyanazt a romlást találta. Belülről rohadt. A képmutatás is ilyen. Nehéz észrevenni önmagunkban és másokban is. Hosszú idő, amíg kifakad. Az Úr Jézus azonban mindig látja és tudja a valóságot rólunk.

A képmutató ember szem elől téveszti a lényeget: a szeretet parancsát. Szava követhető, de élete nem. Fölösleges szabályai szembe mennek az Isten akaratával. Mindent azért tesz, hogy elismerjék őt az emberek, ezzel elveszíti az Atya megbecsülését. A külsőségekre való túlzott figyelés miatt nem látja belső tisztátalanságát. Csupán a múlt tiszteletével törődve elveszíti a jelen engedelmességét. A szúnyogot megszűrve nem látja az igazán fontos dolgokat (Mt 23:1–36).

Hogyan ragadhatjuk meg a lényeget? Ha merünk őszinték lenni: bűnösek vagyunk és gyengék. Ha az őszinteségünk nem mentegetőzés. Ha Jézusban egyre jobban gyönyörködünk. Ha eljutunk odáig, hogy a hitünk megéléséhez rá van szükségünk: Te élj bennem!

Komáromi Tibor

DÉLUTÁN | 

Odaszánás engedelmességre

Igehely: Neh 10:29–30 „A nép többi része: a papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek, a templomszolgák és mindazok, akik a tartományok népeitől elkülönülve csatlakoztak az Isten törvényéhez feleségeikkel, fiaikkal és leányaikkal együtt; mindenki, aki már elég értelmes volt hozzá, csatlakoztak előkelő honfitársainkhoz. Átok terhe alatt megesküdtünk arra, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten az ő szolgája, Mózes által adott, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az Úrnak minden parancsolatát, előírását és rendelkezését.”

A fogság utáni ébredési időben vagyunk. Akkor tartós az ébredés, ha nemcsak élményekbe visz, hanem teljes odaszánásba. Ébredésük első mozzanata (1.) az Istenhez való tartozás tudatára ébredés. Ezt Círus legalizálta a hazatérési engedélyével. (2.) A következő a „nincs hol imádni Istent” fájdalma, és az „építsük neki templomot” készsége. (3.) Aztán a város újjáépítése, végül pedig (4.) az népi visszatérés Istenhez. Az ébredés mindig vonalat húz a világ és hívők közé. Ezzel lesz Isten népe papi nép a népek között. Nem igaz, hogy hasonlóvá kell válnunk a világiakhoz, hogy megmenthessük őket. Odaszánás megújult értelemmel lehet, ami a magunkért érzett felelősség, megtérésünk, szolgálatra való alkalmasságunk feltétele is. Az új értelem szüksége abból is látható, hogy a megtérés szó az értelem Istenhez fordulását jelenti. A Példabeszédek és a Prédikátor is sokszor beszél az okosság áldásáról az ostobasággal szemben. Dániel is mondja – nem kívülállóként –, hogy az értelemesek fénylenek, mint csillagok az égen. Lélek és értelem egymást átfedő valóságok. A lélek sem jó tudomány nélkül. (Pb 19:2) Pál példa az odaszánásban, ahogy a 2Kor 1:9 írja, és itt értük meg, hogy a teljesen odaszántakat a feltámadás erői vezetik.

Kiss László

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 2:29–41 Kulcsige: ApCsel 2:38 „Péter így válaszolt: «Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.»”

Péter pünkösdi igehirdetésében válaszol a kérdésünkre. Először is megtérésre hív. Minden ott kezdődik, hogy kicsoda neked Jézus? Ha látod, hogy nála nélkül nincs életed, csak benne és általa lehet kapcsolatod Istennel, akkor az első feltétel megvan.

Másodszor bemerítkezésre hív. Ezzel a szóval fejezi ki a görög nyelv azt, ha egy vedret vízbe merítve megtöltöttek, vagy amikor a ruhafestő a vásznat teljesen belenyomta a festékbe, hogy a kívánt színt megadja neki. Tehát teljes víz alá merülésről van itt szó.