Igehely: Mk 9:14–29 Kulcsige: Mk 9:23 „Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz.”
Egy apa hittel fordul Jézushoz. A tanítványok, akik nem voltak fent a hegyen, kudarcot vallottak. Az apa szavaiban mintha vádként is hangzana: „Elhoztam…nem tudták…” (17-18.v.) Mintha a mi tehetetlenségünk miatti zúgolódást hallanánk ki az apa szavaiból.
A betegség okozója, Jézus szerint, a süketséget, némaságot okozó démoni lélek. Jézus kemény kritikát fogalmaz meg tanítványai felé. Ők nem vonulnak vissza sértődötten, de továbbra is értetlenek, önzők, versengenek, tehetetlenek, félnek. Mindez fáj Jézusnak, a terhére vannak hitetlenségeink, versengéseink, vitáink. Kétszer is kimondja ezt a szót: meddig. Milyen jó, hogy mégis marad! Marad egészen a keresztig, cselekszi tovább a jót, ami rá van bízva, és őrzi tanítványait, ha olykor felháborító módon is viselkednek. Hatalmas szavára kiment a fiúból az ördög, aki boldog és szabad lett.
Az Ő irgalmára mindig számíthatsz, de ne feledd el, hogy a hívők kishitűsége több kárt okoz Isten országának, mint a hitetlenek hitetlensége. A hit a lélek feltárulása, amelyen át Isten ereje kiárad és cselekszik. A hit teljességével képviseljük Urunkat!
Péter István
Igaz istenkövetés
Igehely: 1Móz 5:21–24 Kulcsige: 1Móz 5:24 „Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert Isten magához vette őt.”
Énók úgy járhatott együtt Istennel, hogy hitt Benne. Mert aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy Ő létezik (Zsid 11:6). Nem elég hinni Benne „a magam módján”, hanem abban az Istenben kell hinni személyes hittel, Aki kijelentette magát az Ő Igéjében. Énók azért járhatott az Istennel, mert kereste az Ő jelenlétét. Isten „megjutalmazza azokat, akik Őt keresik” (Zsid 11:6), vagyis elsősorban nem a pénzt, a világ gyönyöreit, a boldogulásukat, hanem Istent keresik. Az ilyenek rendszerint meg is találják Őt.
Énók az Istennel járt. Ennek az együtt járásnak volt egy kezdete: amikor 65 éves korában megszületett Metuséla. Nevezetes nap lehetett az, amikortól Istennel kezdett járni! János is szívesen emlékezett vissza arra a napra, még öreg korában is (Jn 1:39). Azok járnak szívesen együtt, akik szeretik egymást, akik egyet értenek, közösségben vannak egymással, valódi szeretet-kapcsolatban. Énók engedelmeskedett az Istennek, mert bizonyára Isten szabta meg, milyen irányba járjanak együtt. Az együtt járáshoz kitartás is kell: ez nem szökdécselés, hanem járás, állandó és folyamatos együtt járás. És ha így van, akkor van előrehaladás is, és dicsőséges célbaérkezés. Nemcsak Énóknak, hanem nekünk is.
Borzási István
