2025. március 3., hétfő

DÉLELŐTT | 
Hit és gyógyulás

Igehely: Mk 9:14–29 Kulcsige: Mk 9:23 „Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz.”

Egy apa hittel fordul Jézushoz. A tanítványok, akik nem voltak fent a hegyen, kudarcot vallottak. Az apa szavaiban mintha vádként is hangzana: „Elhoztam…nem tudták…” (17-18.v.) Mintha a mi tehetetlenségünk miatti zúgolódást hallanánk ki az apa szavaiból.

A betegség okozója, Jézus szerint, a süketséget, némaságot okozó démoni lélek. Jézus kemény kritikát fogalmaz meg tanítványai felé. Ők nem vonulnak vissza sértődötten, de továbbra is értetlenek, önzők, versengenek, tehetetlenek, félnek. Mindez fáj Jézusnak, a terhére vannak hitetlenségeink, versengéseink, vitáink. Kétszer is kimondja ezt a szót: meddig. Milyen jó, hogy mégis marad! Marad egészen a keresztig, cselekszi tovább a jót, ami rá van bízva, és őrzi tanítványait, ha olykor felháborító módon is viselkednek. Hatalmas szavára kiment a fiúból az ördög, aki boldog és szabad lett.

Az Ő irgalmára mindig számíthatsz, de ne feledd el, hogy a hívők kishitűsége több kárt okoz Isten országának, mint a hitetlenek hitetlensége. A hit a lélek feltárulása, amelyen át Isten ereje kiárad és cselekszik. A hit teljességével képviseljük Urunkat!

Péter István

DÉLUTÁN | 

Igaz istenkövetés

Igehely: 1Móz 5:21–24 Kulcsige: 1Móz 5:24 „Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert Isten magához vette őt.”

Énók úgy járhatott együtt Istennel, hogy hitt Benne. Mert aki Isten elé járul, annak hinnie kell, hogy Ő létezik (Zsid 11:6). Nem elég hinni Benne „a magam módján”, hanem abban az Istenben kell hinni személyes hittel, Aki kijelentette magát az Ő Igéjében. Énók azért járhatott az Istennel, mert kereste az Ő jelenlétét. Isten „megjutalmazza azokat, akik Őt keresik” (Zsid 11:6), vagyis elsősorban nem a pénzt, a világ gyönyöreit, a boldogulásukat, hanem Istent keresik. Az ilyenek rendszerint meg is találják Őt.

Énók az Istennel járt. Ennek az együtt járásnak volt egy kezdete: amikor 65 éves korában megszületett Metuséla. Nevezetes nap lehetett az, amikortól Istennel kezdett járni! János is szívesen emlékezett vissza arra a napra, még öreg korában is (Jn 1:39). Azok járnak szívesen együtt, akik szeretik egymást, akik egyet értenek, közösségben vannak egymással, valódi szeretet-kapcsolatban. Énók engedelmeskedett az Istennek, mert bizonyára Isten szabta meg, milyen irányba járjanak együtt. Az együtt járáshoz kitartás is kell: ez nem szökdécselés, hanem járás, állandó és folyamatos együtt járás. És ha így van, akkor van előrehaladás is, és dicsőséges célbaérkezés. Nemcsak Énóknak, hanem nekünk is.

Borzási István

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apos­tol sze­re­tet­tel­jes szí­ves­ség­ké­rés­sel for­dul Fi­le­mon­hoz, mint test­vé­ré­hez az Úrban. Meg­te­het­né, hogy pa­ran­csol­jon is, de nem teszi. Oné­zi­mosz­ról van szó, aki Fi­le­mon­nál szol­gált és meg­szö­kött, de köz­ben Pált és Jé­zust meg­is­mer­ve meg­tért, és hasz­nos lett a szol­gá­lat­ban. Pál sze­ret­né, ha Fi­le­mon vissza­fo­gad­ná őt, aki már neki is hasz­nos lehet. Pál­nak az a sze­re­tet­tel­jes ké­ré­se Fi­le­mon­hoz, hogy úgy fo­gad­ja Oné­zi­moszt, mint­ha magát Pált fo­gad­ná. Ez ke­resz­tyén kö­te­les­sé­ge is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis ön­ként, sze­re­tet­ből fo­gad­ná vissza, és nem csu­pán kö­te­les­ség­ből.